A botgyártás elképesztő ütemben fejlődik. Ami 5 éve még abszolút prémium kategória volt, az ma 30 ezer forint körül már megvehető. Időről időre felvetődik bennem a kérdés, hogy hova lehet még fejlődni, mit lehet mutatni a prémium szegmensben, ami szignifikánsan megkülönbözteti azt a középkategóriától. És lőn világosság, a Hearty Rise Rock n’ Force RF 702LL modelljének tesztelésével pont azt az érzést kaptam meg, amit kerestem.
A könnyű gumis peca a legszórakoztatóbbak egyike.
Sokat regéltem már e blog hasábjain az érzékenységről. Minél érzékenyebb egy bot, annál több ingert közvetít, annál több információt juttat el a horgászhoz a víz alatti történésekről. Az érzékenység függ a blank anyagától (annak grafit- és gyantatartalmától, ezek minőségétől), a gyűrűk súlyától, kötési módjától, a nyél anyagától, és még egy seregnyi egyéb apró tényezőtől. Egy komoly botépítő mérnöki háttérrel rendelkező cég ezeket a tulajdonságokat tudja úgy finomhangolni, hogy a végeredmény a lehető legközelebb álljon a tökéleteshez.
Rock'n'Roll. Ja nem! Rock'n'Force!
A mai középkategóriás technológiák ma már elképesztő luxus minőséget adnak, ezért is volt nehéz elképzelni, hogy ezt lehet-e érezhetően fokozni. Azt kell mondanom, hogy ez a bot nálam tényleg szintet lépett. Hogy érzékeltessem a hatást, az első dobásnál – a csali még vizet sem ért – de már kiszaladt a számon egy „aztafűzfánfütyülőrézangyalát”, mert a lefutó zsinór (a viszonylag selymes, 0,06-os, 4 szálas Dragon Fishmaker) olyan zenét rendezett a gyűrűkön, hogy megállt bennem a szusz. És ez nem a zsinór hibája, hanem a bot nem hétköznapi érzékenysége. Az ilyen boton a nanofil is zenél! Nagyon nehéz plasztikusan leírni ezt az érzést, finom, ám mégis egyértelmű rezgést, zizegést, zsongást, ami ilyenkor átjön. És a durva az, hogy nyilvánvalóan és kétséget kizáróan átjön. Érdekes módon, UL-es kollégákkal beszélgetve olyan véleményt is hallottam, hogy az UL dobósúlyú modellek nem annyira érzékenyek, azonban ez a modell - 1,5-14 gramm - szerintem a kategóriájában párját ritkító. Alig várom, hogy valaki meggyőzzön ennek ellenkezőjéről...
Egész jó ez a tipográfia.
A tesztre még 2019 októberében került sor, az Újpesti öböl alacsony, bepunnyadt, letisztult vizében muszáj volt alaposan lefinomítani a felszerelést, így is eléggé bogarászni kellett, hogy a szanaszét lévő, meglehetősen inaktív, finoman maszatoló köveseket kapásra lehessen bírni. Le kellett menni egészen 2 grammos fejig. Voltak persze tisztességes, pendülő kapások is, de nagyobb részük volt olyan, amikor csak valami leheletfinom szöszmötölést közvetített a bot. Ha ilyet éreztem, az mindig kapásnak bizonyult és majd’ minden esetben halat is termett.
Az apró fej koppanását nem minden bot hozza el a kézig.
Kellően elmélyült tudással rendelkező horgásztársaink visszatérő életbölcsessége, hogy minek ide drága prémium felszerelés, ha eszik a hal, akkor mindennel meg lehet fogni. Nos, megnéztem volna, hogy a teszt napján hány halat fogtak volna meg ezek a horgászok, egyáltalán hány kapásról szereztek volna tudomást egy butább bottal. Márpedig ilyen horgásznapból van több, mint olyanból, amikor a halak nem egyszerűen megeszik a csalit de – ahogy egy cimborám igen találóan megjegyezte – meg is akarják ölni.
Logózott fém végdugó, amelyet sok cég használ.
Ilyen körülmények között bizony egy érzékeny bot kincset ér. A tesztnap tipikusan az a nap volt, amikor akár bosszankodhattunk is volna, hogy áááá, nem eszik a hal, ezzel szemben egy kifejezetten jó, eseménydús horgásznap kerekedett belőle. A kapások nagy része olyan igazán rányalós, ráalvós, szöszmötölős minimál-inger volt, sokszor csak egy sejtelemnek vágtam be. És ez minden esetben halnak bizonyult.
Milyen kapása van egy ilyen baba-kősüllőnek?
Jelen esetben az érzékenység kulcsát a blankban látom, pontosabban érzem. A kapott ingerek összessége azt sugallja, hogy valami rendkívülit főztek ki a Hearty Rise vegykonyhájában. Azt tudni kell, hogy a HR-nek saját blankgyára van, amit nem sok cég mondhat el magáról. A blankokat maguk tervezik és készítik a mérnökeik szigorú felügyelete alatt. Természetesen ennél a cégnél is megvannak a „varázsigék”, mint a „NET VII” a „4Axis” vagy az SNVC, ezek részben értelmezhetők is (többrétegű karbonszálak, hálószerű rétegek), részben tényleg a vásárlók mély pszichéjére ható hókuszpókuszok. Ezt minden gyártó így csinálja, már aki el akarja hitetni magáról, hogy valami különlegeset hozott létre. Itt azonban maga a használat győz meg arról, hogy tényleg komoly dolog készült. Ha belegondolok abba, hogy ez nem is egy túlságosan új modell, akkor különösen izgalmasnak tűnik, hogy mik készülhetnek a boszorkánykonyha mélyén....
Ő sem az a trófea-hal...:)
Természetesen minden más körülmény is szemmel láthatóan az érzékenység szolgálatába lett állítva. A gyűrűk titánkeretes, SIC betétes K szériás Fujik, szerencsére a magas talpú változatból, így dobásnál nem törik meg a zsinórt. A titán, mint tudjuk, nagyon könnyű, ám nagyon drága anyag, egyértelműen a prémium kategória használja.
Titán keret. Ti tán nem erre vágytok? ;)
A nyél szuperminimalista, fényesre lakkozott Fuji SKSS orsótartó, aminél a könnyű botok szegmensében aligha van jobb választás. A lehető legkevesebb rezgést nyeli el. Az orsótartó köré nagyon cuki, pár milliméter széles EVA párnákat tettek a botépítők, aminek az égvilágon semmi funkciója nincs a díszítésen kívül. Cserébe azt hiszem, tehetek egy olyan kijelentést, hogy ez a bot világrekorder legrövidebb EVA nyél versenyében. Ami ebből a csipkelődésen túl lényeges, hogy semmilyen felesleges anyag nem terheli az ingerátvitelt.
Az EVA itt maximum cukiságfaktor, gyakorlati szerepe nincs.
A gyártó az exkluzivitást itt sem a fém és karbon csicsákkal teremti meg, hanem a vörös-fekete repesztett festékkel, ami bár jól néz ki, de nem különösebben eget rengető. Ezt lehetne sokkal exkluzívabban is kivitelezni, de korántsem biztos, hogy kell… Ez a bot nem a magamutogatásról szól, sokkal inkább a tökéletesre csiszolt teljesítményről, a horgász érzékszerveinek a kiterjesztéséről. És azt kell mondjam, hogy ebben remekül teljesít. Villogni vegyetek mást! :)
A repesztett festés nem különösebben látványos, de ennek a botnak nincs szüksége hivalkodásra.
A 213 centis hossz szerintem kifejezetten jól áll a botnak, már csak azért is, mert a dobósúlya 1,5-14 grammban van megadva. Ezt egy elég szokatlan dobósúlytartománynak látom, a megszokott UL/L botokhoz képest meglehetősen széles. Köszönhető ez annak, hogy a bottest egyrészt elképesztően, ropogósan feszes, így elbírja tényleg a nagyobb csalikat is, ugyanakkor a tűspicc megőrzi a finomságot. Apropó tűspicc. A teszt időtartama alatt komolyan kételkedtem magamban, hogy jól látom-e, hogy tűspicces. Nyilván persze, ez szemmel jól látható, ám érzetre cseppet sem tűnt annak. A tűspicc karaktere annyira híven követi a bot testét, hogy szerves részének tűnik. Rengeteg tűspicces bottal horgászom, néha szeretem, néha utálom ezt a megoldást. E viszonyulásom attól függ, hogy segíti-e a funkciót, vagy sem. Ez a bot a legjobb példák egyike: a bot ívébe tökéletesen illeszkedő, a finom jiges technikát maximálisan támogató tömör spiccet építettek be. A bottervezőknek jár a taps!
Szerencsére a szebbecskék is tiszteletüket tették és kiváló peca kerekedett.
A hossz miatt a bot egy nagyon hajszálnyit előre billen, az optimális fogás az, ha az orsótalpat a kisujjunk és a gyűrűs ujjunk közé vesszük. Így tökéletes az egyensúly. Így tudunk a bottal szépen, „csuklózás” nélkül dobni. Persze a mindössze 80 grammos (!!! 213 centis a bot!!!) súly egyáltalán nem terheli a kezünket, de mégis így vált harmonikussá a mozdulat. Én egy 1000-es méretű orsót tettem rá, ezzel a kis kurblival félelmetesen légies érzés volt. Halkan megjegyzem, hogy ez az olcsó kis orsó évek óta szolgálja ki teljes megelégedéssel az UL pecámat, az elcseszett hajtókar betekerést leszámítva hibátlan.
Számomra a legszebb hazai halfajta.
Az októberi nyár ajándéka
Megunhatatlan!
Ami egyértelmű hátránya a botnak, az az ára. De hát ugyebár ez is relatív! Az átlag magyar horgásznak biztosan egy hátsó fali infarktust idéz elő, ellenben a prémium szegmensen belül nem feltétlenül drága, sőt a teljesítménye miatt – fogalmazzunk így – a maximalisták, illetve a versenyzők figyelmére nagyonis méltó. Nyilván az egyedi fém és karbon díszek hiánya miatt nem lehet 6-700 euróért árulni, de az össz-teljesítmény abszolút felső kategória.
A városi peca sajátos hangulata
A víz mindenkié
És most jön a csattanó! Ez a márka olyan kínai, hogy ennél kínaibb már nem is lehetne. Lejárt a kínai gagyik kora, a Birodalom odaért a csúcstechnológiába a horgászatban (is). már csak ezért is idéztem a címet Mao Ce Tungtól, sose gondoltam, hogy valaha is sor kerül erre. :) De hát Kína kétség kívül elvégezte a kitűzött nagy ugrást! Márkafetisisztáknak, sznoboknak ez nagyon rossz hír, ellenben az igényes felhasználók dörzsölhetik a tenyerüket!
