Amikor tavaly visszaadtam Rodbuilder Máténak a NextGen X-ray Armata UL botot, akkor úgy voltam vele, hogy Máté botjairól elég lesz ennyi cikk, mert ezzel a bottal letette a névjegyét a prémium szegmensben. De Máté addig tukmálta rám az új Xray blankra épített Tournament modelljét, hogy végülis elhoztam. Annál is inkább, mint hogy a tesztelni kínált bot a maga 7-21 grammjával nagyjából pont az a kategória, amit legjobban lefedi a süllős szegmenst. Tavi körülmények közé bőségesen elegendő, folyóvízen pedig többségében elég, nyilván ide nem értve a nagycsalis, nagy gumis süllőpecát. 

Aprajafalva.... na de a színek!

Máté igencsak kacsintgatott, hogy higgyem el, ez más lesz! Hittem is, nem is, de elmagyarázta, hogy az elmúlt évek sikeres együttműködése a North Fork Composites céggel azt a státuszt adta meg számára, hogy az ő specifikációi alapján gyártanak le blankokat. Az X-ray New blankok pedig azon kérése alapján készültek, hogy a létező legvékonyabb blankfal mellett a létező legkevesebb gyanta felhasználásával épüljenek fel. 

Mai "áldozatunk" névjegye

Még mindig nem nyílt eléggé ki a horgász-közvélemény szeme a horgászbot-testekkel kapcsolatban. Lehet itt bohóckodni tonnaszámokkal, keresztszövésekkel, modulusokkal és egyebekkel, de egy bottest érzékenységét az határozza meg, hogy mennyi ingert közvetít a kézig. Igen, fontos az anyag, fontos a technológia, de összességében ez nagyon egyszerű fizika: a kevés és könnyű anyag kevés jelet nyel el, a sok meg sokat. A vastag blankfal „butább”, a vékony blankfal érzékenyebb. A kevés gyanta „ropogósabbá” teszi a bottestet, a sok gyanta elnehezíti, elnyúlósítja. Persze mindez egy durva leegyszerűsítés, de alapigazságnak hovatovább megteszi. 

Máté szokásosnak mondható megoldása az egy szem rikító kötés. Gumis botnál ez szinte kötelező. 

És Máté pont ezt ismerte fel és pont ezen elv mentén gyártatta ezt a blanksorozatot. Gary Loomis (a legendás G.Loomis márka névadója) évtizedes tapasztalata alapján az alapanyagok nyilván a legjobbak közül valók, a technológia is rendben van, Máté kérése pedig teljesült. Minden adott egy kiemelkedő minőségű pergetőbot elkészítéséhez. 

Konzervatív, de mégis modern dizájn.

Máté ismét egy olyan modellt adott a kezembe, amelyik a tökéletes minimalizmus jegyében a maximálisan elérhető minőséget sűríti egybe. Ez leginkább a piacon elérhető legkönnyebb, K szériás, gubancgátlós Fuji Titanium Torzite gyűrűsort jelenti, amely önmagában is egy jobb bot árának megfelelő pénzbe kerül. A fent taglalt maximális kikönnyítés érdekében nincs más alternatíva. A kikönnyített blankon felfutó inger nem nyelődik el a nehezebb acél gyűrűkön és így jut el belőle a lehető legtöbb a kézhez 

Szimpla minimalizmus

A blankon természetesen most sincs lakk, szintén a fenti elv jegyében. A bot így persze nem adja ránézésre azt a szubjektív minőségérzetet, amit a keresztszálas díszítés (mert az gyakran csak egy díszítőfólia, jó reggelt kívánok!) és a fényes lakkozás jelent, de megvan a miértje. Nem írom le még egyszer, aki eddig elolvasta, az már tökéletesen érti. Máté továbbra is a szintén NFC termék karbonszálas fogantyút használja, ami szerintem inkább a dizájnt szolgálja, mint a minőséget, de legalább jól néz ki. Ebben azért az NFC-nek van egy kis fejlesztési feladata: a karbonszövet hajtásai néha sorjásak, kellemetlenek, a megoldás viszont roppant egyszerű: kevésbé éles széleket kell belőle hajtogatni és akkor szépen el lehet dolgozni őket a lezáró fémgyűrűk alá. Persze kérésre Máté teli parafával is megcsinálja a botokat, ami szerintem az elérhető legmagasabb minőség, karbon divat ide-oda…. 

Ötletes a kis EVA záródás, nem kell félni a karcolódástól, kopástól.

Na de mit tud a pálca? Nos, Máté nem túlzott, tényleg sikerült 19-re lapot húzni. Volt már néhány csúcskategóriás bot a kezemben, ez azonban érzékenységet tekintve odaért a top 5-be. Nincs értelme győztest hirdetni más-más botokat összehasonlítani, a lényeg, hogy sikerült kimaxolni a technológiát, a végeredmény rendkívüli. 

A kora-tél színei csodaszépek!

Különleges estét sikerült elcsípni

Megunhatatlan!

Az érzékenység-teszt nálam ott kezdődik, hogy dobásnál milyen rezgéseket ad le a zsinór. Az orsón (Shimi Vanford 2500-assal horgásztam többnyire) egy 0,10-es Reiva Silent zsinór volt, ami az utóbbi évek egyik pozitív meglepetése: sima, erős, megbízható és eddig 1 éves használat után elég strapabírónak is tűnik. Ja és relatíve olcsó. A friss, 8 szálas zsinór elvileg tényleg csendes, de ezt a botot ez is „megzenéltette”. Sziszegett, zúgott a gyűrűkben a zsinór a dobásnál. Ezek az ingerek ugyebár magas frekvenciájú rezgések, amik hamar elnyelődnek, ezért gondolom, hogy egy blank érzékenységének kiváló tesztje, ha ezt a jelenséget észleljük. 

A szürke 50 árnyalata is szép. 

A bot mindenek felett a klasszikus süllős jigelés igényeire van szabva. Ez a magyar pergető szcéna szíve-csücske, a közvéleményben az a jó bot, ami erre alkalmas. A Tesztpecablog egyik küldetése ennek a faék-egyszerű szemléletnek a megváltoztatása volt, de feladtam. A magyar pergető mindenre a gyors, feszes botot keresi. Ezt a botot senkinek nem kell megmagyarázni: ez a magyar horgász lelkéhez szól, gyors, feszes és pontosan azt elégít ki, amit mindenki keres. 

És a tél igazi "szexepilje" az ég rózsaszínje!

Hogy milyen áron? Hát az ár ugyebár mindig kényes kérdés, a prémium pedig nem olcsó. Jelen esetben érzem viszont először azt, hogy az a pergető, aki tényleg többszáz napot horgászik, élete a süllőpeca, az ebben megtalálhatja azt a botot, amire megéri kifizetni azt a pénzt. Vagyis van az a célcsoport, akinek ez a bot bizony értékarányos. Botot építtetni akkor van értelme, ha sok év tapasztalata alapján akar valaki személyre szabott célszerszámot készíttetni az általa vágyott blank- és nyélhosszal, egyensúlybeállítással, stb…. A színes gyűrűzés nem ide tartozik :) 

Mély vízből érkező köves giccs-poszterrel a háta mögött.

A bot ebben a hagyományos szerepkörében az elvárások szerint kiválóan teljesített, csodálatosan hozta a jelet akár 10 méteres mélységből, messze kidobott csalinál is. A kapás pendül, az akasztás ül. A teli csőspicc nem tréfál. Kapitális halat nem fogtam vele, jó is letnne, ha minden tesztben lenne ilyen, de amiket fogtam, azoknál a kapás annyira élményszerű volt, hogy pillanatok alatt megszoktam, megszerettem ezt a botot. Talán egy 10 centivel hosszabb blank jó lenne, de az utóbbi időben én magam ráálltam ezekre a 210-220 körüli méretekre és megszoktam őket, talán innen ez a pici hiányérzet. Ez azonban stílus/ízlésfüggő. 

A süllők aprajához volt sajnos szerencsém, de legalább sokkal találkoztam....

Kevésbé hagyományos szerepköre a botnak, hogy a téli süllőzéseken megtalált balincsapatba kezdtem el horgászni vele Sebile Flatt Shad-del, ami ennek a fajta pecának az ikonikus csalija. Nos, a bot itt a szigorúbb arcát mutatta, ugyanis egyrészt nem távdobásra találták ki, másrészt a blank ehhez már túl szigorú volt, sok volt a meg nem akadó kapás. Mi sem mutatja jobban, hogy milyen az, amikor egy adott módszerre hiperoptimalizált botot nem a megfelelő szerepkörben használunk. Ez nem a bot hibája, hanem egy adottság: az orvosoknál a nőgyógyász sem műt szívet…. 

Téli balinos fegyvertáram

És az áldozata

Fotósopp tudásom a bányászbéka fenekéhez konvergál, de vendéglátóm megérdemli a diszkréciót.

Azért az erő-teszt is megvolt egy ilyen "csúnyabalin" képében :)

Azt hiszem, ezzel a bottal ért oda Máté, ahova mindig is akart. A blank frenetikus és csak Máté és a megrendelő fantáziájára van bízva, hogy mi lesz a végeredmény. Most érzem azt, hogy minden adott hozzá. Most már csak azt kívánom, hogy Máté kicsit fejlesszen a dizájnon, mondjuk a rettenetes botcímkézésen és végre a külcsínt is igazítsa az immáron tényleg pazar minőséghez. Hajrá Máté, jó az irány!