Nemrégiben olvashattatok a blogon az amerikai Lew’s cég két termékéről, a Mach Speed Stick botról és a Mach II spinning orsóról. A kombó jól vizsgázott, ezért kíváncsivá tett, hogy mit tud ugyanez casting verzióban. Végül csak orsót sikerült szereznem, viszont nagyon érdekes kihívásnak éreztem, hogy a kimondottan olcsó, 100 dolláros orsó hogy muzsikál a gyakorlatban. Sőt feltehető úgy is a kérdés, hogy lehet-e olcsón jó multiorsót venni?

Idehaza tartja magát az az általános vélemény, hogy olcsó multiorsóval kínszenvedés horgászni, pláne tanulni. Úgy vélem, ez egyre kevésbé igaz. Kínai gyárak ontják magukból az egyre jobb minőségű tekerőket, így az olcsó szegmensben is egyre komolyabb minőséget lehet kapni a pénzünkért. Hogy ezek az „olcsó” orsók hosszabb távon milyen minőséget képviselnek, azt csak az idő és a használat dönti el, hiszen a bolt polcáról leemelt darab szinte biztosan nagyon szépen fut. De hogy a kopás, rozsdásodás kihívásainak melyik hogy áll ellent, azt csak a tartós használat tudja megmutatni.

A Lew’s igencsak igyekszik a nagy gyárak mögé felsorakozni és úgy tűnik, nem is eredménytelenül. A csúcskategóriás Custom Pro SLP orsó az Egyesült Államok legnagyobb horgász-szakkiállításán, az ICAST-on elhozta a legjobb édesvízi orsó díját. De ez nem elég, mert a Mach Speed Stick Inshore Model megnyerte a legjobb sósvízi bot díját, a Mach II casting bot és orsó kombó pedig a legjobb új kombó díját. Hoppá! Egy díj még lehet a „vak tyúk is talál szemet” esete, de mindjárt három? Az azért már valami.

Én a díjnyertes kombó orsójának elődjéhez jutottam hozzá, ami szerintem gyakorlatilag ugyanazzal a beltartalommal rendelkezik, mint a díjnyertes darab, így különösen izgalmas volt a gyakorlatban kipróbálni, hogy mit is tud az orsó ennyi pénzért.

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az olcsóság jelen esetben nem jelent minőségi kompromisszumot. A ház anyaga pl. szénszálas műanyag, de meglehetősen merev konstrukció, nincs „gagyi” érzete. Egyre kevésbé érzem azt, hogy ezek a grafit/műanyag orsóknak bármi hátránya lenne, a Daiwa és a Shimano is már a legmagasabb kategóriájú orsóinál is használ különböző fantázianevű műanyagokat (ld. Zaion, CI4) Ezen anyagok előnye a könnyű súly és az a tény, hogy az év hidegebb időszakának beköszöntével sem válik kellemetlenné az orsóházra tenyérrel történő ráfogás. A nagyhalas orsók persze érthető módon fémházasak, de általános édesvízi felhasználás mellett ez korántsem olyan fontos követelmény.

A dob sima alumínium, semmi extra, viszonylag mély, így az általam (lustaságból) alátét nélkül feltekert 0,12-es zsinór szinte elveszett rajta. Az orsót a gyártó az ún, „pogácsás” rendszerű mágnesfékkel szerelte fel, ami pl. régebbi Abu, vagy a legújabb Shimano modellekből lehet ismerős. A Daiwa más rendszerű mágnesfékkel dolgozik. Én annak idején röpsúlyos orsókkal tanultam multizni, így azóta is az áll közelebb hozzám, de a mágnesfékkel is elboldogulok. Nekem viszonylag lazára állított tengelyfék és a 10-es skálán 5-nél magasabb érték mellett már nem voltak gubancaim, jól repülő csalikkal, pl. vertikekkel tudtam kicsit lejjebb is menni. Az ismerkedés fázisában voltak csak gubancok, de aztán hamar összeszoktunk. Elvégeztem vele a szokásosnak mondható dobástesztet, a 10 grammos cseburaskafej 0,12-es zsinórral 39 méterre szállt, ami tökéletesen feltöltött dobbal és mágnesfékhez szokott kézzel még pár méterrel növelhető lenne érzésem szerint. Emlékeztetőül, eddig a Shimano Metanium áll az első helyen 45 méterrel, így kijelenthető, hogy a dobásteljesítmény pariban van az élvonalbeli versenyzőkkel. 

A dizájn – mint azt már a spinning kombónál is említettem - vagány, modern, feltűnő. Vagy bejön valakinek, vagy nem. Az biztos, hogy a hozzá illő bottal egészen különleges, nem kimondottan visszafogott látvány.

Ha ki kéne emelnem egy különleges szimpatikus vonást, akkor az a 95 mm-es hajtókar lenne. Számomra ez a hossz sokkal kényelmesebb, kellemesebb, mint a 80 mm-es, átlagos hajtókar. Sokkal nyomatékosabban lehet hajtani, mint a rövid hajtókaros modelleket. A 7,5:1-es áttétel mindenesnek mondható. A gyártói zsinórbehúzás-adat 99 cm, ám a valóságban ez nem ennyi. Ekkora dobbal és áttétellel nem is lehet. Ez nyilvánvalóan elírás, kb. 70-80 cm a realitás.

A másik különlegesség a feltűnően lapos dizájn, mely által akár kisebb kezű női vagy gyermekhorgászoknak is kényelmes lesz az orsó.

Az utóbbi 2 hónapban legalább 5 alkalommal volt nálam az orsó, más felszerelésekkel egyetemben. A sors mindig úgy hozta, hogy éppen más cuccal fogtam meg a halakat, végül mind Attila, mind én kipiszkáltam vele egy-egy jobbacskának nevezhető csukát. Ezek a másfél-két kilós halak a féket nem tették különösebben próbára, viszont fárasztás közben direkt rápróbáltam az állítgatásra, a fék nem tapadt, szépen, simán adagolta a zsinórt.

Az orsó fényezése matt, ami érzékennyé teheti a karcokra. Tapasztalatom szerint a fényes, lakkszerű felületen kevésbé látszódnak a karcok. A teszt ideje alatt természetesen nagyon vigyáztam az orsóra, nem karcolódott, de a jövőbeli tulajdonosainak ajánlom a kiemelt odafigyelést a sérülésekre.

Az orsó összességében egy nagyon jó használható, kellemes szerkezetnek bizonyult. Az árkategória a használati értékben egyáltalán nem tükröződik. Persze akinek voltak már csúcskategóriás multik a kezében, az érzi a különbséget, de teljesen felesleges ilyen összehasonlításokat tenni, hisz ez az orsó nem akar több lenni annál, mint aminek készült. Trendi, vagány, belépő szintű orsó. Annak viszont tuti jó választás.

Összpontszám: 81