Amikor a Fox Rage kínálatából „kimartam” a 230 centiméteres, 10-35 grammos „nehéztüzérség” Street Fighter modellt, akkor a május-júniusi dunai wobbleres süllőzések képe lebegett előttem. A bot minden paramétere ehhez tűnt alkalmasnak és egy szép nyári wobbleres süllővel lett volna igazán stílusos megmutatni, hogy mit is tud egy utcai harcos. Nos, ahogy az lenni szokott, a Duna ezt másként gondolta és folyamatosan fel-le járó vízállásával igencsak megnehezítette a dolgomat. Sajnos polgári létem elfoglaltságai sem igazán tették lehetővé, hogy a jónak vélt időpontokban rugalmasan rohanjak horgászni, így a dunai wobbleres süllőfogás sajnos elmaradt.

A Balaton fényei minden évben lenyűgöznek.  

De mégis mit lehet kezdeni egy viszonylag combos, a gyártó által is „Heavy Shad” modellnévvel illetett bottal a nyár közepén? A dobósúlytartomány a pálcát mindenképpen az erősebb botok közé pozícionálja, ez már nem az a kategória, amivel az ember – „ha ló nincs, jó a szamár is” alapon – nekiáll mondjuk sügerezni. A bot ugyanis meglehetősen szíjas, feszes, kifejezetten igényli a nagyobb csalikat. A „heavy shad” ugyebár – szabad fordításban – nagyobb, nehezebb, testesebb, szélesebb, keszegformájú wobblereket jelent, amelyeknek már jócskán van ellenállása, pláne húzósabb vízen. Pl. egy Rapala SSR-9, ami ezzel a pálcával tökéletes párost képez. 

Ez ám a csodaszép streetfishing!

Nagy csalival lehet pl. csukázni, de be kell látni, a nyár közepe nem ennek a pecának a legoptimálisabb időpontja. De lehet például balinozni, nehéz, távdobó csalikkal, a divatból immáron kiment (pedig…) balinólommal, pilkerekkel, vertikekkel. Mivel a család úgyis a Balatonon nyaralt, mi sem tűnt egyszerűbbnek, mint hogy reggelenként a mólóspiccekről űzzem a fenekeszegeket. Nem egy agyas peca, ellenben eredményes. Murphy persze most is dolgozott, de erről majd később, most nézzük a botot! 

Az erősebb boton már elfér a 4000-es orsó.

Nagyon ritkán használok monofilt a pergetéshez, de most úgy döntöttem, hogy a balinok vehemens kapásai miatt hagyományos damillal fogok horgászni. Vagy inkább önkínzó kíváncsiságból... A nejlonzsinór nyúlása közismert, ami pergetésnél ritkán előny, ellenben a gyorsan húzott balinos csaliknál a rugalmasságot a magam javára is fordíthatom. Pláne egy ilyen viszonylag erős botnál! A 4000-es orsó dobjára 25-ös víztiszta Nevis Legacy zsinór került, ami így utólag talán egy kicsit lehetett volna vékonyabb is, de a nagyobb csalik agresszív suhogtatása miatt ez tűnt megfelelőnek. Úgy érzem, egy 22-es vagy akár egy 20-as is bírta volna és talán dobástávban tovább is javulhattam volna….. Évek óta kínlódom ezzel a monofilos pergetéssel, igazából nem bírom megszokni és megszeretni, de mégis időről.időre adok neki esélyt. 

Horgásztársaim, béke veletek!

A bot ugyebár a Street Fighter, azaz utcai harcos nevet kapta, a FoxRage ezáltal nem hagy kétséget afelől, hogy a terméket a városi pecásokra pozícionálta. A street fishing ma már szubkultúra a pergetésen belül, számos márka célozza a városi pecásokat, többé kevésbé az ilyen pecák igényeire szabott termékpalettával. Melyek ezek a szempontok? A város pecás többnyire kevés cuccal, egy bottal lófrál és ha megfelelő szituációt talál, azt meghorgássza. Egy városi pecás nagy fegyvere az alkalmazkodóképesség, hiszen, ha süllőzni indult, de a felszínen rabol a balin, bizony arra is kell tudni reagálni, mégpedig a szűkös rendelkezésre álló készletből. Fontos, hogy a dizájn „cool” legyen, hiszen a szubkultúrához tartozás fontos eleme a hovatartozás megmutatása. 

Heavy shadek mellett jól állnak neki a kanalak is.

Nos, a FoxRage botcsaládja ezeknek az elvárásoknak megfelel. A terepszínű eva nyél manapság igen divatos, még a prémium kategóriában is, a ráírt szövegek tipográfiája pedig a graffitik világát idézi. A bot maga nincs túldizájnolva, a matt blank és a fekete gyűrűkötések jellegtelenek, de ide nem is kell több. Benne van az utcai kultúra puritánsága, célszerűsége, kissé ellenkulturális attitűdje. Ez nem a felvágós gengszter-rapperek csillogása, hanem a térdig lógó gatyájú deszkás srácok flegmasága. 

Graffiti design a csalhatatlan utcai hangulatért.

Ahol egy kicsit elfogyott a kreativitás, az a gyűrűzés. A keverőgyűrűt indokolatlanul kicsinek érzem, illetve rettenetesen vastag a gyűrűbetét, ennél manapság már az olcsóbb kategóriában is vannak sokkal jobbak. Távdobásnál határozottan úgy éreztem, hogy a keverőgyűrű sokat fékez a csali röptén, egy nagyobb méretű, de legalábbis hosszabb talpú gyűrű ezen sokat segített volna. Pláne, hogy a 25-ös monofil zsinór sokkal merevebb, mint egy fonott, a gyűrűk szerepe itt az, hogy az ide-oda csapkodást kisimítsák, ezáltal a zsinór egyenletes lefutását biztosítsák. Persze így is könnyűszerrel dob az ember 80 méter felett egy megfelelő csalival, de egy jól átgondolt gyűrűzéssel ez jócskán tovább növelhető lenne. Puhább fonott zsinórral kevésbé éreztem ezt problémának, de a fizika azért ott is fizika...

A gyűrűzés az egyetlen amit változtatnék rajta. 

A másik észrevételem, hogy az egész botszéria egységes, jó rövid „markolatot” kapott, amelyet éppen ennél a nehéz modell lenne célszerűbb egy kicsit nagyobbra, kényelmesebbre cserélni, mint pl. a már itt bemutatott TiPro szériánál. A bot nagyobb csalikhoz és nagyobb halakhoz készült, nagyobb megterhelésnél pedig jó, ha nagyobb felületen tudunk rámarkolni a bot nyelére. Persze mindenki az orsótalpra markol, de ha kicsit hátrébb szeretünk ráfogni, akkor egy nyújtottabb EVA markolat kényelmesebb lenne. A light modelleknél ez a nyélkiképzés teljesen rendben van, egyedül ennél a legerősebb modellnél (esetleg a 7-28-asnál) érzem ezt szempontnak. Akár egy foregrip is elkelne, ezzel a bottal már egy csalit „lefejelő” busát is viszonylag határozottan lehet partra parancsolni, haha. Pirospont jár viszont a szuperkényelmes Fuji TVS stílusú orsótartó alkalmazásához, én ezt tartom a legergonomikusabb modellnek mind közül. 

Minimál-markolat.

Végül essen szó a blankról, ami ennek a botnak a szexepilje! Érdekes keveréke ez a bottest a feszességnek és rugalmasságnak. Feszes, de nem olyan vérbeli gumis módra. De nem is parabolás annyira, mint amit egy vérbeli wobbleres bottól elvárnánk. Gyorsabb (azaz „spiccesebb”) az akciója a vártnál, de azt kell mondjam, hogy ez mégsem megy teljesen szembe a céllal, amire szánták. Könnyű is, de nem az a manapság végletekig könnyített „papír” bottest. A bot szigorú, de mégsem az a babkaró, amit egyébként sokan annyira szeretnek. Az egész egy szíjas, erőgép, amiből árad az az életérzés, hogy ez tényleg nyúzható, gyilkolható, ütni-vágni való. 

Szerintem vagány!

A bottest alsó szegmense rendkívül erős, borzasztó húzóerőt lehet vele kifejteni. Dunai körülmények között is elégnek érzem a bot erejét egy komoly hal megfogásához. Ezzel már egy komolyan süllő, harcsa is partra kényszeríthető, pláne egy „fejelős” busa ;) Na ott lenne igazi utcai harc, de szerintem ez a fegyverzet állná a sarat. A szívós szíjas blank másik előnye, hogy a legnagyobb sodrásban is jól vezethető egy komolyabb ellenállású wobbler, az akasztáshoz is van benne elég erő. Azt kell mondanom, hogy vagy a Fox Rage marketingesei maguk is horgásznak és tudják mit beszélnek, vagy bazi nagy szerencséjük volt ennek a botnak a pozicionálásával. Ezt eltalálták! 

Kedvenc balatoni pilkeremmel nem elérhetetlen akár a 100 méteres dobástáv sem. 

Apró, ám igen kellemes figyelmességek „fűszerezik” meg ezt a pálcát. Például a horogakasztóért mindenképpen jár a pacsi, a fehéren cérnázott spiccgyűrű és a következű gyűrű szintén jó ötlet, a cég marketingszövege szerint az utcai lámpák fényében való láthatóságot szolgálja. Pofonegyszerű, de jó ötlet. Hasonlóképpen szimpatikus apróság a bot toldásánál lévő pontokkal jelölt illesztés az egyenes gyűrűk érdekében. Apróság, de számomra azt üzeni, hogy a tervező vette a fáradságot, hogy még egy apró kis kényelmi extrával szolgálja ki a felhasználót. (A fotó hiányát nézzétek el itt nekem, de bevallom, eltoltam, az autofókusz a háttérre élesített, én meg csak utólag vettem észre. De kb. mindenki el tudja képzelni…) 

Pilker seregletem. Nem értem, miért mentek ki ezek a divatból...

Na de végülis hogy muzsikált a peca élesben? 20-25 grammos pilkerek és tail spinnerek dobálásánál bizony komoly erők lépnek fel, a botba jól bele kellett állni. A bot, mint említettem, egy hangyányit feszesebb egy igazi wobbleres pálcánál, ezért kifejezetten igényli az erőteljes, határozott dobásokat. A feszes spicc nem lötyög, a hosszan és messze repülő műcsali zsinórját nem „rángatja”. A 10 grammos alsó dobósúly határ helytálló, sőt akár még 15 gramm is lehetne, ez mindenképpen egy erős bot. A sors úgy hozta, hogy végül 7-8 grammos wobblereket is kellett vele dobálnom a láb alatt raboló balinok megfogása érdekében. Itt a bot ellátta a feladatát, kb. úgy, ahogy merőkanállal is lehet levest enni. Megoldható vele. 

A másik távdobó balinos csodafegyver a tail spinner.

A vicc az, hogy úgy érzem, hogy a bot könyörög azért, hogy gumizzanak is (!) vele. Nem klasszikus gumis bot, de kisebb kompromisszummal alkalmas rá. Az akciója is elég jó, a feszessége is megvan. Az érzékenysége is kielégítő, nagyobb fejeknél húzós vízen nem kell az a zizegős érzés, nyilván a drágább testvér TiPro azért sokkal érzékenyebb. Nehéz folyami wobblerezéshez, gumizáshoz tehát egyaránt jó. Szívesen kipróbáltam volna téli süllős körülmények között, de nyáron ez némi nehézségbe ütközött. Aki esetleg megtette már, írjon rám, kíváncsi vagyok a tapasztalataira. Tényleg ez kell a street fisihghez: egy bot, ami minden helyezetben megállja a helyét. 

Ők a könnyűfegyverzet.

Na de vissza az élményekhez! Murphy mester rendesen megtrollkodta a balatoni nyaralásomat. Hiába gázoltam be kilométereket a déli parton, hiába dobáltam végig az összes mólót a környéken, nem akarta adni a halat. Aztán egyszer csak megtaláltam a megfelelő helyet és csalit, de a rövid kapásidőszak mindössze egy apróságot eredményezett… Hmmm, a balatoni balinozás nem mindig könnyű ám… 

Nőj nagyra, kishaver!

Végül Pelso Anya megszánt, no meg azért néhány jó tippet is kaptam a helyi menőktől és néhány szép hallal zártam a nyaralást. Ráadásul nem is a gázolós/távdobálós koncepcióm vált be, hanem a hagyományos, part menti wobbleres peca. Azt hiszem, többet tanultam a balinozásról, mintha rommá fogtam volna magam, mert a betli csak növelte az elszántságomat és kreatív pecára kényszerített. Sokkal jobb így learatni a gyümölcsét. 

Rézbőrű testvérem....

és sápadtarcú fegyvertársa.

A rövid pórázon fárasztott balinok nem voltak ellenfelek a botnak, egyértelműen nem erre született ez a pálca, de legalább valódi streetfishing körülmények között tudtam tesztelni. Aki parti peca során célzottan nagy halakat kerget darabosabb csalikkal, annak ez a bot nagyon figyelemre méltó. Nem érzi magát kényelmetlenül sem wobblerrel, sem gumival. Ez nem egy klasszik wobbleres bot, hanem egy mindenes, erős hangsúllyal a gumin! Mondom ezt úgy, hogy a „Heavy Shad” kategorizálással is tökéletesen egyetértek, hiszen a nagyobb csalikhoz pont ez a szíjjas, a húzóerőt jól bíró karakter kell. Marad erő a bevágáshoz is. 

Ritkán balinozom, de olyankor...

...roppant mód élvezem.

A bot a FoxRage kínálatában már nem teljesen a belépő szint, inkább az alsó-középkategóriát jelenti. Ára némi szórással 30 ezer forint körül van, ami a sokoldalúságára tekintettel mocskos jó vétel. Igazi „tömegbot”: nem túl drága és sokmindenre jó. Megállja a helyét a nyári wobbleres süllőzésnél, az őszi csukázásnál, de a téli süllőzéshez sem kell a sarokba állítani. Jó invesztíció annak, aki nem akar minden nehéz alkalmazásra külön botot tartani. 

Vagy amolyan streetfighteresen: YO! 

Na csá, csumi, cső, pacsi, mentem horgászni!