Nincs füllentősebb lény a horgásznál. A fogott (vagy akár a ki nem fogott) halak igen sokszor hajlamosak megnyúlni, a súlyok is erősen bruttósítva jelennek meg. Ha lehet, a multis horgász még ennél is rosszabb, mert a dobásai távolságát is hajlamos igencsak kiszínezni. E sorozat pont ezért indult: megpróbálunk folyamatosan mérni, tesztelni, hogy lássunk mi a reális elvárás.

 A módszer első cikkünk (http://tesztpeca.blog.hu/2017/02/05/a_nagy_dobasteszt_i_resz) óta nem változott, mindössze annyi, hogy beszereztem egy kicsit fejlettebb mérőeszközt, amelyen elvileg egy kis zsinórklipsz akadályozza meg a zsinór megcsúszását, ezáltal a mért eredmény torzulását. Továbbra sem a NASA által fejlesztett űrtechnikával dolgozom, ugyanakkor az eszközzel csináltam kontrolldobást, amit lemértem, többé kevésbé pontosnak mondható. Azért többé kevésbé, mert természetes körülmények közepette nem lehet azonos feltételeket teremteni, így a mért értékek tájékoztató jellegűek. Nincs idő és kapacitás minden orsót azonos zsinórral, azonos boton használva tesztelni, viszont a dobási értékeket tartalmazó táblázat folyamatosan bővül, így idővel igen beszédes összefüggéseket lehet majd kiolvasni belőle.

Ami állandó, minden dobást egy 10 grammos ólommal végzek. Ennek előnye, hogy állandó a súly, viszont hátránya, hogy nagyon kicsi a légellenállása, így a dobások is nagyobbak vele, mint akár egy gumihallal, ahol a plasztik fékezi a repülést. A mért értékeket ezért kéretik fenntartással kezelni, nagy valódi csalival jó 10-20%-kal kisebbeket lehet dobálni. Rettenetesen függ a dobástáv a zsinórtól is: minél vékonyabb, annál jobban vágja a levegőt és annál kevésbé fékezi a súly röptét.

 A multiorsók beállításai is igazodnak ahhoz, hogy egy gömbólom általában igen jól repül, ezért az átlagos értékeknél jobban meg tudom nyitni az orsók fékjét. Az általános beállítási ajánlás a tengelyfékre a csali lassú ereszkedése, én azonban lényegesen jobban meglazítom. Röpsúlyos orsóknál általában 1-2 aktív féktuskóval, mágnesfékes orsónál 2-3-as tárcsaállással szoktam dobni, ezek normál esetben garantáltan gubancot jelentenének.

 A most ismertetett dobástesztelés 2 alkalommal zajlott. Első alkalommal Sanyi cimborám hozott le egy kocsirakomány felszerelést, amire rögtön lecsaptam egy tesztelés erejéig. Ez alkalommal enyhe oldal-hátszél volt, de igyekeztem mindig a szélcsendes időszakokban dobni, amikor a szél nem fújt hasat a zsinórnak. Itt még a régi mérőeszközt használtam. A második alkalommal ugyan szeles idő volt, ám én egy kis völgybe zárt tavacska partján dobáltam, ahol szinte teljesen szélcsendes időszakok voltak. Az új mérőeszközt használtam, előtte kontrolláltam pár dobással és mérőszalagos ellenőrzéssel a pontosságát.

Na lássuk az alanyokat!

1. Az első alanyunk egy 2016-os Shimano Aldebaran BSF XG orsó amely jelenleg a multikurblik súlyrekordere a maga 135 grammjával. Megy a gyártók között a „kukiméregetés”, hogy ki tud könnyebb orsót készíteni, aminek nem sok értelme van, mert nem a ház, hanem a dob (és a rátöltött zsinór) súlya az ami befolyásolja a dobástávot. A kis Aldebaran sekély és lyuggatott dobja valahol 6-7 gramm körül lehet (pontos adatot nem találtam), mondanom sem kell, hogy álomszépen dobja a kis csalikat. Pont azért mert kiscsalis orsó, kissé félénkebben suhogtattam vele a 10 grammot, nem húztam meg vállból, így a kapott 39 méteres érték nem tűnik kiemelkedőnek. Biztos hogy ki lehetne belőle hozni a többet is, de ez a műszer nem ilyen gyepálásra lett tervezve. Viszont egy Deps Bardick botra tettük, ami egy igen rafinált karakterű pálca, a játékos spicc igen jót tett a dobás dinamikának, így a kapott értéket hellyel-közzel reálisnak tudom tekinteni. A Zsinór R2-es Stroft volt.

2. Az előző eredménnyel összevetve érdekes a korábban konkrét cikkben (http://tesztpeca.blog.hu/2017/04/23/mission_possible_jo_multit_olcson) is ismertetett Lews Mach II. Speed Spool orsó, amely a maga 100 dolláros árával pont negyed annyiba kerül, mint az Aldebaran. És láss csodát, pont akkorát dob! Ehhez mondjuk kellett az, hogy az alatta lévő Tailwalk C63ML bot (http://tesztpeca.blog.hu/2017/05/14/feltorekvo_japanok) a rövidsége ellenére kimagasló dobási tulajdonságokkal rendelkezik, nagyon jól feltölthető energiával, így igencsak segíti a dobást. Az olcsó orsó nem maradt tehát szégyenben, dobástávban is állja a sarat.

3. A Shimano egyik csúcsmodellje a Calais Robosztus, csupafém, nagyhalas orsó. Kevesen használják őket idehaza, nekem talán most járt ilyen másodszor a kezemben. Bevallom, ezzel az orsóval sosem tudtam megbarátkozni. Egyrészt nekem kimondottan nem tetszik az ezüst tükörpolír, másrészt valahogy az orsóval sem találtam meg a közös hangot. Kézbe veszem és nem jön az a kellemes érzés, ami általában egy jó multival. Nyilván ennek is köszönhető, hogy botrányosan gyengén működött az én kezemben, 32 méteres eredményével csúnyán kullog a sor végén. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy egy Deps Boa Constrictor volt alatta, ami egy 2 oz-s dobósúlyú nagyágyú, ám meglepően érzékeny és jól tölthető spiccrésszel. Elvileg a 10 gramm nem jelentett volna gondot ennek a kombónak, de mégsem találtam meg vele a jó dobásdinamikát. Lejjebb olvasva lesz példa az ellenkezőjére is, hogy egy erős, nagyhalas boton mégis milyen csodákra képes egy orsó.

4. Tadaaaam, a következő versenyző egy igazi high end különlegesség. A Daiwa Zillion J Dream nem véletlenül viseli ezt a fellengzős nevet, még a minőségileg elkényeztetett japán mezőnyben is egy álomorsó. Kis szériás, japán piacos tuningolt csoda. Az alapverziója a Zillion Type R, ami önmagában is már egy pimpelt csúcskategóriás orsó, jelenleg az egyik legkeresettebb nem gyártott (az SV 103 szériáról megoszlanak a vélemények) orsószéria. Gyakorlatilag beszerezhetetlen, ha mégis, akkor nagyon drágán. Na ez annak a tuningolt verziója, egyes vélemények szerint a valaha gyártott legjobb multi. Azt kell mondanom, hogy ezzel nemigen tudok vitatkozni, a top 3-ba én is betenném. A futása vajpuha, a hajtás egy erőmű az egész egy nagyon harmonikus minőségérzetet ad és nem utolsó sorban az elmúlt évek igazolták, hogy időtálló darabok. A Daiwa azóta sem tudta átugrani ezt a lécet. Az orsó 42 métert dobott Stroft R4-es zsinórral, alatta egy Deps Super Border bot volt, ami egy szigorú, ám mégis kezes bot. Itt tökéletesnek éreztem a harmóniát, sőt azt gondolom, hogy ez a kombó még jobban is teljesíthetne.

5. Logikus a sort az alapmodellel folytatni, így kölcsönkértem egy Daiwa Zillion Type R-t is egy dobásteszt erejéig. Ez volt az a multiorsó, amelyet életemben először kézbe fogtam és először próbáltam meg vele dobi, egy életre a kezemben maradt a fílingje. Ezért aztán piszok jól is ment vele a dobálás, azonnal rekordközeli, 44 métert repült a súly. (A rekorder eddig a Shimano Metanium, 45 méterrel). Pedig ez az orsó nem éppen finesse kategória, aránylag nehéz dobja van, ami zsinórral töltve korántsem a nagy dobások irányába mutatna, mégis ilyen teljesítményre képes. Nyilván a konstrukció, a csapágyak minősége is extra, így az eddigi lista második helyére kúszott fel. Ebben benne van a botnak a szerepe is, egy Lews Custom Speed Stick Magnum Pitchin’ 2 oz-s pálca, ami egy zavarba ejtően jó botnak tűnik az eddigi 1 próba alapján (de erről majd a maga idején). 223 centis hossza mindenképpen jót tett a dobástávnak. FONTOS! Az új mérőberendezés fordítva mér, tehát 100-ból le kell vonni a mutatott értéket és úgy kapjuk a valós eredményt. Fogalmam sincs hogy miért van ez így és hogy lehetséges-e megfordítani a számolás irányát, egy sporttárssal vagy negyed órát gondolkodtunk rajta, de nem sikerült megfejteni. A mért érték ennek ellenére reális.

A mérő fordítva mért, tehát 100-ból kivonva 56,2-t az eredmény 43,8 m

6. És akkor jöjjön ezen szériából a csúcsok csúcsa, a pimpelt „Zilcsi” Type R továbbpimpelt J-Dream változatának még tovább pimpelt verziója: Megabass IP 68 L. (Tudom, tudom, ezek megőrültek. De milyen jól tették! :)) Évekkel ezelőtt adta ezt az orsót a kezembe Miki cimborám az Omszk Tó partján, én akkor szerelembe estem és ez a szerelem azóta is álmatlan éjszakákat okoz. Elképesztő, hogy a Megabass tovább tudott fejleszteni valamit, amit alapból is majdnem tökéletesre csiszoltak. Nem ismerek még egy orsót a Shimi Calcutta Conquesten és Metaniumon kívül, amelyik ennyire tökéletesség érzetet adna. Tudja fene, talán még az első helyet is ellopja… Az orsó alá egy Deps Slap Shot GP került, ami finoman szólva sem a távdobáláshoz alkalmas bot, a másfél unciás (kb 43 g) dobósúly ellenére gyakorlatilag olyan kemény mint egy zárt szelvény. Az orsóra is egy 20-as Power Pro került, ráadásul már egy használt kiszőrösödött tekercs, így nem volt éppen optimális a kombináció. És láss csodát, már az első dobásnál úgy repült a súly, mintha sosem akarna leesni. Gyorsan felklipszeltem a mérőberendezést és bizony 46,3 métert is meghaladta a dobás! Ezt a dobástávot utána többször is megközelítettem 1 méteren belüli szórással, de túldobni nem tudtam. Isten bizony, fel fogom tenni egy jól töltődő botra, ráteszek egy tekercs 12-14 körüli fonottat, szinte biztos az 50 méteres álomhatár elérése. 10 grammal! Szerintem ez azért nem semmi.

46,3 m

7. És a végére egy igazán érdekes dolog. Egyelőre szűk szegmens ismeri/használja a kínai saját márkás (tehát nem neves márkák Kínában gyártott termékeit, hanem olyan kínai, ami nem is akar másnak látszani) orsókat. A kínai ipar az elmúlt évtizedek után már nemcsak másolásra képes, hanem bizony néhe meglepő minőségek előállítására is, így hamarosan a jól ismert márkáknak komoly versenytársai támadnak. Sokan még ezt megmosolyogják, de meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára igen komoly márkák nőnek ki a földbő, amelyek dömpingárakkal tarolják le a piacot. A minőség egy izgalmas kérdés lesz, mi pedig rajta fogjuk tartani a szemünket ezeken a termékeken. Az általam próbált Lixada márkájú orsó mindössze 19 dollárért (postával!) megvásárolható, ami még a magyar pénztárcának is nevetségesen olcsó, a Megabass konkrétan ennek a 27-szeresébe kerül. A dizájnra nem lehet panasz, mert szinte teljes egészében sikerült lekoppintani a Daiwa Steez stílusjegyeit, a hajtókar meg T3 Airt másolja. Hát igen, próbálja csak meg a Daiwa Kínában beperelni a kínai céget a formatervezési mintái megsértése miatt. Hahaha. Az orsón ránézésre 20-as körüli, valami egészen botrányosan reszelős és hangos zsinór volt, alatta pedig egy 5,9 láb hosszú, 2 oz-s Kuying bot, amiről azért nem írok most többet, mert lesz róluk konkrét teszt. Az orsóban alapból van némi darálás, ami azonban a használatnál meglepő módon eltűnt, vagy legalábbis a zsinór reszelése sikeresen elnyomta. Viszont 41,7 méterre szállt vele a csali, ami nagyonis figyelemre méltó az illusztris társaságban. Van még nálam pár kínai multi, nagy meglepetések készülődnek itten kéremszépen…�

Alant látható a múltkori kerekített teszteredményekkel egységes szerkezetbe foglalt táblázat, amit folyamatosan bővítgetni fogok.