A vastag mohaszőnyeg elnyeli a léptek zaját. Ki tudja, tán ember sem jár a zord északi tájon, ahol télen farkasok és jávorszarvasok kószálnak, nyáron meg nagy ritkán egy-egy őrült horgász. Mint pl. én, akinek Észak maga a varázslat, a valóra vált álom, az élővé vált mesevilág. A fenyvesek suhogása, a reggeli szellő borzongató hűvöse, az erdei áfonya íze és a vad csukák elementáris ereje megbabonáz, beszippant és nem ereszt. Tavaly nyáron végre valóra vált egy álom, eljuthattam Lappföldre, amelyet eddig vágyakozva néztem csak a fantasztikus svéd horgászfilmek kulisszáiként.
Észak varázsa
Jégkorszaki morénatavak világa
Vadon termő áfonya-mennyország
A természet színpompája
Mesebeli lények otthona
Lappföld az északi sarkkör környékén található, a nyár rövid, a vizek hidegek, a halak biológiailag aktív időszaka rövid, ezért a rendelkezésre álló idő alatt aktívan, vehemensen táplálkoznak. Az itteni halaknak tényleg minden csepp energiát be kell osztaniuk a túléléshez, ezért a nagy zsákmánynak van keletje, a hazai horgászok számára a „sütni való” méretű csalik használata cseppet sem indokolatlan. Sőt egyenesen kötelező!
Ahol ilyen a vízpart....
...ott a víz alatt is "dzsungel" van.
Ehhez pedig célszerszám kell. A túrához a Lucky John újdonságát a Black Sense sorozat egyik legerősebb tagját választottam. Hűséges olvasóim már találkozhattak a márka több modelljével is, a lett márka jellemzője a vagány, fiatalos dizájn, illetve az időnként meglepően kreatív és változatos modellpaletta, amellyel joggal vívnak ki figyelmet, mint pl. a maga nemében zseniális One Sensoric család (teszt lásd itt). A Black Sense sorozat ráadásul kiváló ár érték aránnyal is rendelkezik, ellenben a dizájn inkább a klasszikus felé kanyarodott el, de nem akárhogy.
Egy ekkora sügér itthon már trófea!
Ugyanis régen láttam ilyen konzervatív, mégis modern, de minden mérce szerint ízléses botot. Tulajdonképpen megmagyarázhatatlan mert semmi extra nincs rajta, az összhatás annyira magával ragadó, hogy én is úgy csaptam le rá, hogy a hazai forgalmazó raktárában egyszer csak a szemembe ötlött és megfogott. Azonnal elkunyeráltam kipróbálni.
Nehézfegyverzetem
Szörnycsukákra hangolva
A botnak két különösen szexis dizájneleme van. Talán szó szerint is, mivel a nyél nagyon kellemes vonalvezetésű, középen elvékonyodó, de megszakítás nélküli EVA, amolyan kólásüveg-forma, de talán nem elrugaszkodott képzettársítás egy esztétikus női testhez hasonlítani. Tagadhatatlanul kellemes a szemnek és kényelmes a kéznek. Megvan ráadásul az az előnye, hogy a kajak bottartójába téve nem karcolódik szét az osztott nyél fogantyúi közti botrész.
Egyszerű de nagyszerű lezárás, de legalább nem karcolódik.
A másik szembe ötlő részlet az alsó tag festése, az átlátszatlan fekete lakk alól szemet gyönyörködtetően bújik elő a karbonszalagos díszítés, majd tűnik el ismét. Olyan szépen van a bot megfestve, mégis annyira hivalkodás- és csicsamentes, hogy a dizájnereknek nagyon nagy vállonveregetést küldök innen is. Az egyéb részletek sincsenek túltolva, mint pontosan elegendő és minden pontos és precíz. Sokféleképpen lehet egy bot szép, de ez az időtlenül klasszikus visszafogottság biztosan sokak számára lesz vonzó.
Élőben még szebb!
Alul pedig a tudnivalók.
A fentiek alól ambivalens módon lóg ki az orsótartó megoldása, ami akkora Evergreen nyúlás, hogy nem is értem, hogy nem perelték ki a japánok a gatyájából a cégtulajdonos Janis Stikuts-t. Ambivalens, mivel szép, csak épp nem eredeti. Pl. itt jól látszik. A Lucky John nem az egyetlen, amely már ismert és piacra bevezetett dizájnelemek farvizén keres pénzt a mások által kitalált dolgokkal, lényegében az egész horgászcikk-ipar körbe-körbe koppintja önmagát. Pontosabban az alkatrészbeszállítók bárkinek szállítanak, aki megfizeti…. Ma az Evergreen, holnap más…
Fényesre fújt Fuji ACS orsótartó és a botlezárás, ami oly ismerős valahonnan...
A bot minden ízében a brutális csalikhoz van hangolva, végig kéttalpas gyűrűkben fut a zsinór. Az akció egy hangyányit keményebb és gyorsabb az ideálisnál, ami ott mutatkozik meg, hogy a 100 grammos csalik kezdő sebességének megadásához már elég komoly testi erő kell. Csónakban állva ez nem gond, kajakban ülve néha azért tornáznom kellett, hogy megdobjam a kívánt távolságot. Pont emiatt az az érzésem, hogy a 25-110 grammos dobósúly kevesebb a valóságosnál, a bot 40-50 grammnál kezd élni és 150 grammig vidáman lehet vele dobálni. Ebben a súlytartományban már mindenképpen férfias beleállás kell, nem kis sportértéke van egy egész napos suhogtatásnak.
Horogakasztó és...
...gubancgátlós spiccgyűrű, ami kötelező! (A fonott zsinór valós mérete 0,35!)
Érdekes módon a bot erejéhez képest a blank nem vastag, nem drabális. Nincs olyan petrencésrúd érzetem, mint egy Swarzonkernél (itt), de nem is az a légies érzés, mint a Saxa (itt). Valahol a kettő között van, bár, ha belegondolok, hogy a Saxa Shade valószínűleg a festetlen natúr blanknak köszönheti a zavarba ejtő finomságát, akkor jól látható, hogy a vastagon lakkozott Lucky sokkal inkább a jó minőségű, ám ütni-vágni való arany középutat képviseli.
Induláshoz készülődve.
A lapp csukák nagy táplálékhalaihoz mérten én is nagy csalikat dobáltam. Vagyis ahogy szívtam magamba a tapasztalatot, egyre inkább a trollingozás irányába mentem el, mivel elég sokszor horgásztunk nagyon mély vizeken, esetenként akár 20-25 méteres vízmélység mellett. Megdöbbenve vettem észre, hogy akár 20-as vízmélységnél is vízközt vannak jó halak, minden valószínűség szerint csukák. Márpedig, ha csukák, akkor bizony nem kicsik! Ráálltam ezért a trollingozásra, amely a hazai horgászrend szerint ugyan nem engedélyezett, ott azonban igen. Akár kézben tartott, akár bottartóba szúrt bottal csináltam, a bot meg sem hajlott, szemrebbenés nélkül dobtam és vontattam a túlsúlyozva akár 150 grammot is elérő csalikat.
A 23 centis, 101 grammos Westin Jatte nehezebb, mint sok bot...
Nem szőröznek a lapp csukák, nekimennek annak, ami él és mozog!
Idén azonban a csukák istene nem fogadott kegyeibe, számolatlanul fogtam a kisebb, 70-80 centis példányokat mindegyik módszerrel, de igazán nagy halat nem sikerült elejtenem. Ennek oka a szerencsén, annak hiányán túlmenően, hogy napokig erőltettem a partközeli pecát, de rá kellett jönnöm, hogy a mély, nyílt vizeken van igazi esély nagyot fogni. Jól van, jól van, ez nem újdonság, de mégis más itthon a nyílt víz és más ott, a hatalmas víztesteken. Be kell menni a 10-12 méteres törésekre bátran és meg fog jönni a jó hal. Remélhetőleg legközelebb lesz alkalmam a tanulságokat tesztelni.
Ha azok ott csukák, akkor nem kicsik! (Vízmélység 19,2 m)
A nagycsalis csukázásnak idehaza egyre nagyobb a keletje. Balatoni horgász ismerőseim megdöbbentő eredményeket mutatnak fel hazai viszonylatban irracionális méretű gumiszörnyetegekkel a Magyar Tengeren is. Nagyon szeretnék egyszer elcsípni egy tisza-tavi vízleeresztést, amikor a ropogósan fagyó hajnalokon a nyílt vízi morotvákon az öreg matuzsálemek már kimozdulnak a nagy csalikért. Ennek a módszernek a hazai pecában is megvan a helye és ideje. A hely és az idő megtalálása már erősen haladó szint, ellenben elképesztően jó életérzés a módszer és az így elcsípett csukamatuzsálem trófeaértéke az én értékrendszeremben kimagasló.
Csuka a horgon!
Horogszabadítás közben mindenféle alakok idegesítenek ilyen 117 centis bicskanyelekkel...
Ez az unokája :)
Folyton az jár a fejemben, hogy milyen lehet egy ilyen bottal harcsázni. Partot dobálni talán nehéz, hosszú is, ellenben számos helyzetben tudnám elképzelni, hogy van létjogosultsága. Nyílt vízen wobblerezni vagy gumizni egy ilyen pecával egyáltalán nem lenne butaság, vagy akár partról használva! Nekem egyelőre nem volt alkalmam ilyen tesztet végezni, de nagyon pörög a fejemben egy ilyen kísérlet. Talán az idei harcsaszezonban rápróbálok....
Köszönöm, hogy a Graff Hungary kiváló horgászruháit használhattam.
