A Dragon név talán minden pergetőhorgász számára ismerősen cseng, stabil helyet vívott ki a honi horgászpiacon az elérhető összegekért kiváló minőséget kínáló márka. A cég időnként egészen meg tud lepni bizonyos termékeivel, vannak kiemelkedően jól eltalált sorozatai is. Ezek közé tartozik az Invader széria, amely kimondottan a könnyű, kisgumis pergetés szerelmeseit célozza meg.
A balatoni kajakos kősüllőzés a nyár egyik legjobb pecája.
A család legkisebb, 0,5-5 grammos, 198 centis tagja nem először akad a kezembe. Tavaly már kipróbáltam néhány teljesen indokolatlan helyről érkező csukával a Tisza-tavon, idén újra a kezembe akadt a pálca, így elmartam egy igazi, nyári kősüllőzés céljára. Keresve sem találhatnánk jobb szerepkört ennek a botnak: könnyűségével, gyors karakterisztikájával a Jóisten – vagy inkább a Dragon tervezőmérnökei – is erre teremtették.
A kelő nap már a vízen talált bennünket, hogy a hőség megérkezte előtt kipecázzuk magunkat.
Nem igazán szoktam a külcsínt a belbecs elé helyezni, de most kivételt teszek. A bot szerintem elképesztően elegáns, a jelenleg piacon lévő botok talán legszebbike. Uralja a dizájnt a bársonyos mély zöld szín, ami ódon angol szalonok hangulatára emlékeztet. Micsoda hülye hasonlat…. de mégis ez a konzervatív elegancia jutott eszembe róla. Ezt tovább erősíti a nagyon mértéktartó, ám jól látható arany kiegészítő elemek használata. A két szín együtt rendkívüli eleganciát kölcsönöz a botnak. Furcsa módon nem borítja ezt fel a modern betűtípusokkal felvitt „Invader” felirat, ami stílusában egészen máshova illene, de mégis valamiért nagyon működik itt is. Remek, átgondolt, pazarul kivitelezett formaterv.
Ő a mai főszereplő
A nyél viszonylag jellegtelen, ám jó minőségű EVA, ehelyütt a létező legjobb választás, ugyanis hagyja érvényesülni a zöld/arany színkombinációt. A Fuji K szériás, SIC betétes gyűrűk is feketék, hálistennek. Mondjuk az orsótartó is lehetett volna fekete, ez némileg ront az összképen, de ennyi "szépségflastrom" kell is... Na, hagyom is a külső dicséretét, hiszen milyen teszt az, ahol csak a külsőről van szó?
Egy egész lexikont nyomattak rá lengyel testvéreink. A csali is lengyel: Konger Grubber shad.
A kellemes dizájn szerencsére roppant kellemes funkcionalitással is párosul. A blank Toray karbonból készült, amelyet a gyár ún. prepreg, vagyis karbonszövet formájában vásárol meg, majd saját technológiájával formál bottestté. A bot többszörösen keresztezett szövetrétegekből épül fel, ezáltal egy meglehetősen „szíjas” érzést ad, érezhetően van benne olyan emelőerő, amely akár egy beugró jobb hallal való küzdelmet is nyerhetővé tesz. Ezzel együtt a blank nem szupermerev, sőt fast (gyors) akció ellenére a bottest felső harmada meglepően játékos annak ellenére, hogy a bot tömör spiccet kapott. Nem csak a tűspicc görbül tehát, hanem az alatta lévő blankrész is viszonylag lágy.
Hogy mindenki tudja mire való...
Ennek a felépítésnek az eredménye az egészen kiváló dobási tulajdonság, a könnyű, akár csak 1-2 grammos fejekkel szerelt gumikat is kilométerre lövi a bot különösebb erőlködés nélkül. Akasztásnál ugyanakkor egy hangyányit nagyobb mozdulatot igényel, mire megjön az átütő erő. Szerencsére a kövesek szája nem olyan kemény, a bot megfelelően akaszt és kifejezetten jól, gyorsan fáraszt.
Jól látszik az akció.
Fuji... mi más?
Ez utóbbi tulajdonságára nem csak a korábban fogott csukák mutattak rá, de a Balaton talán legszebb ékszerei, a termetes kősüllők is. Zoli barátommal egy remek nyári napot töltöttünk a Balcsin, keresgélve a tilalom végével remélhetőleg intenzíven táplálkozó kősüllőket. A reggeli órák tisztességes mennyiségű, ám aránylag apró termetű halakat hoztak, zömmel a 20-25 centis kategóriából, ami bár roppant szórakoztató, de azért mégiscsak kis halakról beszélünk. A halak a mederfenék púpjai mentén tömörültek, jellemzően az északi oldalon volt belőlük több, gondolom, az árnyékos oldalon tudtak komfortosan megbújni. Több esetben a kajak árnyékába behúzódó halak közül szemezgettünk, szinte vertikálisan emelgetve a gumit. Rendkívül szórakoztató, amikor az agresszív kis banditák olyat bombáznak a csaliba, hogy a botspicc akár 10 centit is bólint.
Hopp egy köves!
és....
... megvan!
Az igazi kasza azonban az esti órákban köszöntött ránk. Zoli már az első beállásból elkezdte aprítani a halat, szinte minden dobásban volt kapása. Én mellett 10 méterrel csak a jiget áztattam, ha volt is kapásom, csak maszatoltak, vagy a gumit húzták le. Addig jöttem-mentem, míg az egyik beállásban durva kapás érkezett, horgomon pedig egy aznap még nem tapasztalt méretű, gyönyörű balatoni köves küzdött. Innentől aztán sorban jöttek a társai és szinte alig volt benne kicsi. Egymás után jöttek a gyönyörű halak, amelyek agresszíven, keményen védekeztek, határozottan, ellentmondást nem ismerve durrantották be a műcsalit. Egyik másik olyan védekezést mutatott be, hogy kisebb süllőre gondoltam, de végül minden esetben egy élénk csíkos köveshát bukkant fel a mélyből.
Előbb az apraja....
...majd a nagyja....
...is megérkezett.
A legendás balatoni hentes köves :)
Megjegyzem, hogy a csaliszíneknek, formáknak, alig volt szerepük, ugyanúgy jöttek a neonzöld és narancs színekre, ahogyan az örök balatoni jolly joker fehérre és a sötétebb flitteresekre is. Kiemelkedett mégis egy kis filléres kínai gumi, amely barna-rózsaszín színével annak idején engem is kíváncsivá tett, de ami a lényeg, hogy most már sokadjára bizonyítja, hogy a halakat is. Nem csak a kövesezésnél, de szintem minden jiget evő halnál igen eredményesen használom ezt a színkombót és szinte minden vízen működik is. Még jászt is fogtam vele.
Eszegették, húzogatták szépen ezt a kis kínai férget.
Érdekes módon a bot nem kimondottan könnyű, bár ebben az UL szegmensben csak grammokról beszélünk. A vele egyidőben tesztelt és konkrétan harmadannyiba kerülő Lucky John Vanrex Microjig 198 centis, 2-9 grammos pálca pár grammal könnyebb, sőt talán még kiegyensúlyozottabb is. Ugyanakkor ezt a körülményt a Dragon pálca „anyagosabb” mivoltának tulajdonítom, érezhetően több benne a matéria és az erő is. Összességében ez nem hátrány, inkább csak jellegzetesség. Minden esetre, amikor egy termetes akadóval folytattam kiélezett küzdelmet, a kajakot lazán odahúztam vele a leakadás helyéhez.
Na ugye, mondom, hogy ez egy erős bot!
Egy cimborám szavaival élve igazi „hentes köves” parádéban tesztelhettem ezt a kellemes botot, ami remek társnak bizonyult. Elképesztően hamar vált a részemmé, nagyon könnyen összeszoktam vele. Hossza, karaktere és dobósúlya ehhez a pecához minden tekintetben ideális, ráadásul az átlag magyar horgász stílusát maximálisan ki is szolgálja. Megkockáztatom, hogy kis wobblerekkel is jól teljesítene, bár ezt a tesztet meghagyom másnak. A kisjiges pecában egy igazán sokoldalú, kiemelkedően funkcionális és gyönyörű bot lehet a társunk a legkisebb Invader „személyében”.
Viszlát Balaton!
Az élményért köszönet Kalauz Zoli barátomnak, aki túláradó kedvességében szívesen megosztja ezt mással is, csak keressétek a Facebookon, vagy a weben a Kajakpeca.hu oldalon.
