Az egyedi horgászbotok építése kevesek hobbija. Nem csak mert drága, de azért is, mert megfelelő alaptudás nélkül magunk sem tudjuk, hogy mire is van szükségünk. Márpedig egy jelentősebb összeget csak akkor érdemes valamire rászánni, ha az tökéletesen alkalmazkodik a stílusunkhoz, az alkalmazott módszerhez, helyzethez, nem utolsó sorban az ízlésünkhöz. Éppen ezért ezidáig nem is foglalkoztam ezzel a témával, de a köztudatba tavaly berobbant Rodbuilder Máté széles közönséget ismertetett meg ezzel a műfajjal. Amikor Máté elindította kis manufaktúráját, a legelején megkeresett, hogy szeretné, ha kipróbálnám néhány munkáját. Akkor elhárítottam, hiszen a lelkesedés ilyenkor buzog, de az idő mutatja meg, mire is képes. Nos, Máté, illetve termékpalettája az elmúlt másfél évben olyan fejlődést mutatott be, amellyel úgy érzem, megszolgálta a bizalmamat, egyben kíváncsivá is tett.
Páratlan páros, hiszen egyedi építés mindkettő.
Botot építtetni csak kiváló minőségű anyagokból érdemes, a középszerűség boltban is megvehető. Máté nagy dobása, hogy rátalált az itthon szinte ismeretlen North Fork Composites (NFC) cégre, amely (többek között) bottesteket gyárt. A cégnév semmitmondó, ám a vájtfülűek azonnal felkapják a fejüket, ha meghallják, hogy az NFC Gary Loomis cége. Kicsoda Gary Loomis? Mondhatni, az amerikai horgászcikk-ipar királya, legfelsőbb fensége, talán még a Jóistennél is magasabb autoritás. Ismerős a G. Loomis márkanév, amely Amerikában talán a legmagasabbra értékelt brand? Na ő az a pasas, csak az NFC az új szerelemgyerek. Gary nagyjából mindent tud a botépítésről, az alapanyagokról, a technológiákról és amihez a nevét adja, az meg is felel ennek a hírnévnek.
Gary Loomis (forrás: nortforkcomposites.com)
Ilyen alapra építkezni mondhatni, könnyű, ám a kutya a részletekben van elásva. Máté, az elmúlt időszakban szinte mindazon kiegészítőt az eszköztárába vonta, amely a botépítésben megkerülhetetlen. Természetesen gyűrűkből a Fuji teljes tárháza rendelkezésre áll, a Matagi és Alps markolatok, díszítőelemek mind rendelhetők. Ami különösen tetszik, hogy Máté nem csak vett alkatrészekből dolgozik, nyeleket például előszeretettel esztergál maga, akár prémium minőségű portugál parafából, akár EVA-ból, de kísérletezik egy rendkívül tetszetős karbon megoldással is, ami egészen exkluzív külsőt kölcsönöz néhány botjának.
Ők azok. Elfelejtettem szebb környezetben lefotózni őket, bocsánat a nem túl igényes háttérért.
Máté másik ügyes húzása, hogy kitűnő érzékkel találta meg azt a piaci szegmenst, amelyben a „konfekció” botok kínálata gyenge. Ilyen az ultralight multis botok terepe, amelyen a választék finoman szólva is gyengécske, illetve talán még kevésbé lehet hozzáférni a 240-270 centis multis botokhoz, amelyeknek azonban jócskán van létjogosultsága. Máté ezekkel a botokkal szerzett magának rövid idő alatt ismertséget, publicitást. Természetesen spinning botokat is épít, de ott azért a bolti konkurencia is erősebb, nehezebb is kiemelkedni, ellenben szélesebb a piac…
A díszesebbik bot Matagi komponensekkel és esztergált (tehát nem ragasztott) parafa nyéllel érkezik.
A Máté-féle botokkal való ismerkedésem egyben egy kísérlet is volt. Máté dobta fel az ötletet, hogy épít egy „alap” botot és egy „csúcsmodellt”. A trükk annyi, hogy a blank dobósúlya ugyanaz, ellenben a felszereltség különböző és az anyagában is van pici különbség. Az eltérő díszítettség kevésbé lényeges, az azonban roppant izgalmas ötletnek hangzott, hogy az alapmodellt hagyományos, acélkeretes Alconite gyűrűsorral, a csúcsmodellt titánkeretes, Torzite betétes gyűrűsorral szereli fel. A különbség a kettő között a súly: utóbbi lényegesen könnyebb.
Szép megoldás
Az NFC legkisebb dobósúlyú, gyárilag max 3,5 grammosnak minősített blankja lett az alap, azonban ezen belül is kétféle modulusú verzió létezik. Az egyik standard modulusú karbon, amely egy picit lassabb, lustább blank, a másik IM, azaz intermediate modulusú karbon, amely egy kicsit feszesebb. Tehát a lassabb blank kapott nehezebb gyűrűket, ezáltal az egész bot lágyabb lett, míg a másik, díszes kiadás épült a gyorsabb blankkal és könnyebb gyűrűkkel. A különbség nem eget rengető, de jól érzékelhető.
Minden, ami a botról tudható, bár a magyar szemnek az amerikai mértékegységek szokatlanok.
Maguk a blankok teljesen jellegtelenül feketék, mattak, lakkozatlanok, nincs se keresztszálazás, sem szövött karbon, semmi parasztvakítás. A lényeg nyilván a technológiában rejlik. Tudni érdemes, hogy a karbonszálakból szőtt szövetet aránylag kevés cég (Toray, Olimpic, Mitsubishi, stb…) gyárt, ezek szállítanak be szinte minden botgyártónak. A karbonszövet hatalmas hengerekben érkezik, a gyárban ebből vágnak le darabokat és feltekerik egy acéltüskére. A rétegek közé műgyanta kerül, majd egy kemencében kisütik, mint a kalácsot.
Vékony Torzite betétes keverőgyűrű.
A végleges tulajdonságok függnek a falvastagságtól, a műgyanta minőségétől és mennyiségétől, a „sütés” technológiájától, az alkalmazott kiegészítő anyagok (karbon, boron, kevlár, titán stb. szálak) alkalmazásától, az egyes karbonrétegek szálirányától és egy seregnyi más tényezőtől. Ebben van a tudás: a megfelelő technológiai komponensek egymás mellé rendezése adja meg a végeredményt. Könnyen belátható, hogy minél bonyolultabb a technológia, annál magasabb az ár, de egyben a teljesítmény is.
Ezzel a teli parafa nyéllel is csak 86 gramm az összsúly.
Az NFC blankok technológiájáról nyilvánvalóan fogalmunk sem lehet, az gondosan őrzött ipari titok. Kézbe véve azonban érződik, hogy nem a pillekönnyű vonalat követik. A bottest fala bizony meglehetősen vastag és a kész botoknál érezhető, hogy messze nem a piac legkönnyebb modelljei. Hogy ez baj-e? Nem! Ezek a blankok nagy igénybevételre készülnek, nem csak édesvízi, de tengeri botok is készülnek belőlük, ahol egy édesvízi pecás számára felfoghatatlan erők szabadulnak el néha. Márpedig ehhez anyag kell, a papírvékony falú „varázspálcák” ugyan komfortban agyonverik ezeket de erőben az anyaggazdag botoknak áll a zászló. Ilyenek a tesztelt botok is, persze UL kiadásban. A különbség csak pár gramm egy „papírblankos” bothoz képest, de az akción, a csillapításon, egyensúlyon érezhető, hogy egy, a kategóriájához képest erős bottal van dolgunk. Valószínűleg ezért is jár örök garancia a blankokra…
A másik bot visszafogottabb dizájnú, igazi minimalista.
Az igazi érdekességet a különböző gyűrűzés jelentette. Az acélkeretes Alconite-et mindenki ismeri, rengeteg boton használják. Ez tulajdonképpen a legolcsóbb és legnehezebb gyűrűzés. A titánkerettel is lehet találkozni, de jobbára csak a felső kategóriában. A titán egy rendkívül könnyű, de nagyon nehezen kezelhető, rideg, kemény fém, így a gyártása drágább technológiát igényel. A Torzite gyűrűbetét azonban egészen ritka, csak a legfelsőbb kategóriában használják, ugyanis borzasztó drága. Előnye, hogy rendkívül vékony, így maga a gyűrűbetét igen könnyű. Titán kerettel kombinálva pedig az egyik legkönnyebb elérhető gyűrűzés. (Erre a címre eséllyel pályázik még a Daiwa karbonkeretes AGS gyűrűje, de nem volt alkalmam méricskélni, ezért csak sejtéseim vannak…)
Nincs karbon zárókupak, az orsótartó is matt, festetlen, a nyél pedig egyszerű EVA. Mindez azonban mit sem ront a funkción.
Ahogy a két botot kézbe vesszük, érezni is a különbséget. A hagyományos gyűrűkkel szerelt bot jóval lágyabb, mint a Torzite-os párja. A lágyság relatív, inkább csak egymáshoz képest értelmezhető, mivel a blank meglehetősen gyorsan csillapít. Ez azt jelenti, hogy megrázás után igen gyorsan visszaáll egyenes állapotába, nem hajladozik. A nehezebb gyűrűsor érezhetően „szelídíti” ezt a harapósságot, sokkal kisebb erőhatás kell a kisebb csalik dobásához, mint a másiknál. Amúgy furcsállom a 3,5 grammos megadott dobósúlyt, nekem 2-3 grammnál kezdett mindkét bot komfortosan viselkedni és 6-7 grammot még kompromisszummentesen kezeltek.
Ami érdekes, hogy Máté a gyűrűzésnél eltért a gyári ajánlásoktól és lényegesen sűrűbben gyűrűzte fel a botokat, mint az megszokott. Ráadásul a gyűrűsor egy spinning gyűrűvel kezdődik, amin eleinte csak meresztettem a szemem, de aztán rájöttem, mi az oka. Így ugyanis a keverőgyűrű viszonylag magas talpon állva közel ugyanabban a magasságban van, mint a multiorsó szálvezetője, így az első gyűrűnél nem törik meg a zsinór. A többi gyűrű aztán egyenletesen viszi le a zsinórt a blank közelébe, de hála a sok apró gyűrűnek, az mégsem ér a bottesthez. Vagy legalábbis alig… Viccesen gyakorlatias és „konvenciógyilkos” megoldás, de tulajdonképpen hibátlan ötlet.
A botok fotózása közben nem hagytak hidegen a természet szépségei sem.
Ami a dizájnt illeti, Máté nem éppen erre helyezi a fő hangsúlyt. Munkái meglehetősen minimalisták és úgy látom, hogy az ő lelkéből igazából ez is fakad: csicsától mentes, funkcionális „fegyvereket” épít. Persze van igény a díszesebb, egyedibbnek látszó termékekre is, ezt az igényt is ki tudja Máté szolgálni, de ő maga a sallangmentes egyszerűségben hisz.
A két bot közti különbség a dobásnál érződik legjobban. Ha van módunk fej felett, suhintva dobni, a Torzite-os bot kiválóan teljesít, ám amint nehezednek a dobás körülményei – kisebb a hely, kisebb a csali – úgy domborodik ki a lustább bot előnye. Módszer és szituációfüggő, hogy hol mi működik és rendkívül tanulságos ezt végigvenni. Éppen ezért háromféle szituációban próbáltam ki mindkét botot.
Na de akkor horgásszunk!
- Kisgumis peca: Ez az a szitu, ahol a Torzite-os bot elverte a SIC-eset, finomabb, ropogósabb, érzékenyebb volt, ami a jigezésnél nagy előny. A talaj és az akadók, valamint a szellemkapások érzékelése nagyon igényli ezt az érzékenységet, amit a szuperkönnyű gyűrűsor biztosít is. sors úgy hozta, hogy aznap a sügerek nem voltak kimondottan partnerek, és bár számos kopogtatós, lekövetős érdeklődés volt, a kis csíkosok nem akarták megenni a csalit. A sors fintora, hogy a nap egyetlen halát, ami szerencsére egy igazán szép, 30 centi feletti példány volt, a Alconite gyűrűkkel szerelt bottal Ekkora sügérben már komoly erő van és nagy élvezet volt vele kifárasztani a kirobbanó nyári formában lévő gyönyörű sügeret.
Szép sügér, csak nem a neki szánt botra jött :)
- Feketesügerezés: A fekázás számos okból kiváló tesztpeca: beugorhat termetesebb, igazán erős jószág is, illetve a csalik lehető legszélesebb tárházával van esélyünk halat fogni. Kapocsba kerülhet a súlytalan gumitól a wobblereken át a spinnerbaitig minden, a botnak alkalmasnak kell lennie ezek kezelésére. Egy UL bot persze nem erre való, de kajakból/csónakból meg lehet kockáztatni egy sügérpecát a halvesztés esélyének minimalizálása mellett… Ehhez a pecához a feszesebbik modellt éreztem jobbnak, túlnyomórészt azzal is dobáltam és halat is azzal fogtam. Kedvenc csalim ilyenkor a súlytalanul horogra tűzött OSP Do’live Stick, amelynak 3,5-4 inches modelljeivel a bot álom mód dolgozott. Jól is dobott, de jól is akasztott, megvolt benne a stabil beütéshez szükséges pattanós feszesség. Bár igazán nagy fekusz nem esett áldozatul, de a 35 centi körüli kategória már jót megy egy finom cuccon, úgyhogy kiélveztem a fekapecát alaposan.
Egy ilyen sügér már szépen megy.
A Do'Live stick a fekuszok nagy kedvence
Az apraját aprítottam rendesen a kisebb súlytalan gumikkal.
- És végül, a domolykózás, amire igazán szántam ezt a két botot. Számomra a nyár talán legjobb szórakozása a kajakos csorgós domizás, ahol a siker záloga, hogy a tipikusan pár grammos domis wobblereket a pecás az optimális helyre tudja juttatni. A legfogósabb spotok a vízbe lógó gallyak alatti részek, a folyóba hajló alámosott partrészek, kövek mögötti visszaforgók. Ezeket kell lehetőleg tűpontosan eltalálni, amihez a multis UL/L módszer talán a legjobb. Én magam, de tapasztalatom szerint sok gyakorlott pecás sem tud spinning cuccal ELÉG pontosan dobni az eredményes domizáshoz, ám multival egy kis gyakorlással megdöbbentően jól elsajátítható. Ráadásul iszonyú fílinges is!
És egy igazi telitalálat, a wobbleres verzió éppen erre lett megálmodva.
Multival igazán pontosan dobni és a csalit szépen vízre tenni úgy lehet, ha tökéletesen uraljuk a csali röptét. Ennek előfeltétele, hogy a bot szinte katapultként lője ki a könnyű, nehezen repülő wobblerünket. Ha erőből kell dobni, az durvává, darabossá teszi a mozdulatot, így a pontosság is romlik. A megerőltetés nélküli dobáshoz bizony kell a bottest (elsősorban a spicc) játékossága, hogy egy kis csuklómozdulattal is „feltölthető” legyen a bottest. Ebben a kihívásban a Torzite-os bot viccesen látványosan vérzett el, egész egyszerűen nem volt jó vele horgászni. Még úgy sem, hogy a feszességet kompenzálni próbáltam monofil zsinór alkalmazásával, ami ugyan a dobásnál keveset számít, ám a vadul tomboló domolykók kifárasztásánál a nyúlásával kompenzálja a kemény botot. Még multizásban igen gyakorlott horgásztársam is maga elé csapdosta a wobblert, egyszerűen nem dolgozott jól a bot a könnyű dobáshoz.
Az Alconite-os pálca azonban már egész mást mutatott. Még ez a pálca is picit feszes, de nem igényelt sok többlet erőt a jó dobás. Csuklómozdulat helyett azért egy picit alkarból is meg kellett húznom a dobást (alsó állású, „tenyeres” dobással dobok tipikusan), ellenben a Torzite-os bot sokszor vállmozdulatot is igényelt. Rövid idő alatt azonban összeszoktam a bottal és a 3-5 grammos csalikkal, beállt az az állapot, amikor már nem kellett a dobáson agyalnom.
Akcióban a Torzite soros bot. Látható, hogy a bot nem kimondottan spiccakciós.
A tesztpeca kiválóan sikerült, mivel remek átlagmérettel fogtam a domikat, több szép, 40 cm feletti hal is rajtavesztett a wobbleren. Egy ilyen domi már nagyot megy, a rosszul megválasztott felszerelés kimutatja a gyengeségeit. Ilyet egy percig sem tapasztaltam, a blank remekül dolgozta ki a halak leghevesebb kirohanásait. Itt jött elő a vastag falú blank előnye: jelentős emelőerő van a mégoly könnyű kis pálcikákban is. Nem taknyos, ugyanakkor mégis szíjas, nyúlós a karakter, amiről nem veri le magát a hal, ellenben szupergyorsan őrli fel az erejét. Az ideális domis bot nekem egy kicsit lötyögősebb, de ez más nagyon közel volt hozzá. Igazából pillanatok alatt megszokható és ha nem egy adott pecára tökéletes specialistát kergetünk (mint én), akkor egy jól használható általános könnyű botocska mindkettő. Rendkívül tanulságos volt számomra is különböző szituációkban használni ezt a két pálcát, rengeteget hozzátett a tapasztalatimhoz.
Most nincs a végén naplementés fotó, de ő is csodaszép.
Máté nem az egyedüli botépítő a piacon, de a közösségi médiát használó szegmensben a legaktívabb, így legismertebb. Olyanok számára hozta el az épített botok megvalósításának lehetőségét, akik korábban erről nem is hallottak. Jó szívvel tudom ajánlani azoknak, akik kísérletezni vágynak, vagy nem találják az adott célra legoptimálisabb bolti botot. Máté segítőkész és kreatív, fog tudni segíteni minden egyedi okosság megvalósításában. Arra pedig őszintén kíváncsi vagyok, hogy Máté szakmai útja merre fejlődik tovább, izgalommal fogom követni a munkásságát.
