Nem csak Lengyelország bővelkedik jobbnál jobb márkákban (Dragon, Konger, Jaxon, Mikado, stb…), de a balti államokban is felbukkant néhány olyan brand, amely hazánkban még csak most kezd ismertté válni. A Lucky John nevezetű céget 1988-ban alapította egy lett versenyhorgász, Janis Stikuts, vagyis Stikuts János. Gondolom, innen ered a „Szerencsés János” név. Remek márkanév ez, benne van a személyesség, a névvel felvállalt termék mögött álló hitelesség, illetve azonnal megjegyezhető, játékos, frappáns. A termékportfolió a kezdetekben kézműves csalikat tartalmazott, ám a cég – a Salmo csoport részeként – mára már hatalmas termékskálát fejlesztett ki.
A balatoni kövesezés az egyik legjobb dolog, ami nyáron történhet.
Az orosz/balti/lengyel pergetőhorgászat igencsak a világ élvonalában van, rengeteg horgásszal és magas igényekkel, így mindig érdeklődéssel követem az onnan érkező termékeket. Nemrégiben kezembe került a Vanrex nevezető botszériából egy kisebb sorozat, amely különlegesen hatásos, modern dizánjával azonnal kirítt a „tizenkettő egy tucat” botok tengeréből. A Vanrex széria egy elég sok botból álló sorozat, van benne spinning és casting, illetve funkcionalitásban is megkülönbözteti őket a gyártó: van Microjig, Jig, Twitch, Finesse Game nevű modell is. E cikk témája a Microjig neveztű modell, egyrészt mivel ahhoz fűződtek előbb élményeim, másrészt mert kellően különálló „egyéniség” ahhoz, hogy megérjen egy külön cikket.
Ízelítő a Vanrex verziókból (Forrás: Luckyjohn.info)
A cég a manapság bevált receptet követi: a beszállítóktól megvásárolt kellékeket kész termékké állítja össze. Ne legyenek illúzióink, minden horgászbot különböző alkatrészbeszállítók termékeiből készül, azonban a búza és az ocsú ott válik el egymástól, hogy mennyire tudnak a megrendelők speciális mérnöki szakértelmet és horgásztapasztalatot a termékek mögé tenni, ezáltal a kész botok milyen minőségűek, mennyire funkcionálisak és mennyire átgondoltak. Lehet természetesen egyszerűen felmatricázott termékeket is forgalmazni és lehet jól átgondolt, célszerűen megtervezett termékeket is piacra dobni. Nem mindegy.
Mivel elfelejtettem tisztességes fotókat csinálni a botról, kénytelen vagyok a gyári fotókat használni (forrás: Luckyjohn.info). Talán nem haragszanak meg...;)
Ügy érzem, hogy a Lucky John éppen ebben ugorja meg az elvárt szintet. Bár a termékeik kifejezetten nem drágák, mégsem érzem, hogy jelentős minőségi kompromisszumokat kellene kötni. Sőt, kifejezetten jól megtervezett, átgondolt termékek, amely üdítő kivétel az egyszerű „matricázó brandek” tömkelegében. A Vanrex széria amúgyis kiemelkedik a cég szortimentjéből a mozgalmas, fiatalos dizájnjával. Sok cég próbálkozik lendületes formatervekkel és színekkel, de néha meglehetősen ízléstelen a végeredmény. A Vanrex sorozat szerencsére jó ízléssel készült, a fekete-fehér-piros színek egyedivé, messziről felismerhetővé teszik a szériát. Érdekes módon, a Microjig kissé kilóg a sorból, kevesebb rajta a szín, jóval konzervatívabb a dizájn, mint a „nagytestvéreknél”, amit sajnálok, mert a széria többi tagja kifejezetten friss külcsínnel készült. Persze aki a konzervatívabb dizájnt szereti, annak ez örömére fog szolgálni.
Nincs túldizájnolva.
Maga a bot kiváló reprezentánsa a finom jiges botoknak. Egyrészt kifejezetten könnyű, érzékeny a blank, melyhez egy viszonylag hosszú, 3 gyűrűköznyi tömör tűspicc jár. A tűspicc fehérre van színezve, ami szerintem jó ötlet, ugyanis minden rezdülést jól láthatunk és félhomályban, sötétben is segít a vizuális kapásérzékelésben. A tűspicc miatt az akció megkérdőjelezhetetlenül gyors, ellenben a blank felső része maga is aránylag finom, így a fárasztásoknál igen szépen dolgozik. Átütő erőben azért a 3-15 grammos botok közt ez a pálca nem tartozik az élmezőnybe, én magam nem is tartom kimondottan kisjiges általános pálcának, inkább egy erősebb UL botnak. Komolyabb süllőzésre annyira nem is merném ajánlani, még kis csalikkal sem, ellenben pl. kősüllőzéshez egészen kiváló.
Az egytalpas gyűrű nagy divat, de a jiges botokon látom is értelmét.
Figyelemre méltó a manapság igen divatos, egylábas gyűrűsor, ami kétségkívül jót tesz minden botnak: csekély súlyával érzékenyebbé, feszesebbé tesz minden blankot. Kis súly, kevesebb elnyelt rezgés, több kapásérzékelés. Ez a gyűrűzés eddig kifejezetten a felső kategória jellemzője volt, de mostanában berobbant az alsóbb árszegmensbe is. Ha így folytatják a gyártók, mi marad a prémium kategóriában? A spiccgyűrű mondjuk elég megúszós, ám a microjiges témában elfér az erősítés nélküli verzió.
Hát ez egy kicsit spórolós, de a finom pecánál nem okozott gondot.
Ezt a minden elemében kövesezésre hangolt botot meglepő módon kövesezés keretében próbáltam ki a csodálatos Balatonon. A Balcsi az egyik kedvenc horgászvizem, őszintén irigylem mindazokat, akik a partján élnek. Nagyon kevés olyan táján jártam a világnak, ami ennyire erős atmoszférával, hangulattal rendelkezik, és ezen még a rettenetesen nyomasztó mértékű emberi jelenlét sem tud igazán rontani. Szerencsére Kalauz Zoli barátommal kajakra pattanva eltávolodtunk a civilizáció nyüzsgésétől, csak a Balaton Sound épülő díszlete emlékeztetett minket arra, hogy hamarosan a techno lökéshullámai fogják borzolni a magyar tenger békés felszínét.
A Balaton hajlani békéjét itt még nem borzolja semmi.
Pihennek a vizibicajok is.
A nyugalom azonban időleges, itt hamarosan tüc-tücre rezeg a vízfelszín...
Szerencsére a gépzenéből nekünk nem sok jutott, annál több a kövesekből. A tilalom utáni időszakban a kősüllők – melyekből igen szép mennyiség él a Balatonban – még nagy bandákban pihennek a mederegyenetlenségek közelében. Ha a horgász a megfelelően finom felszerelésen a kellő színű és méretű csalit juttatja közéjük, jó eséllyel igazi kapás-tűzijátékot élhet át. Minden kezdő jigesnek ajánlom ezt a pecát, nemcsak mert feltölti az élménytarisznyát, de igazán tanulságos is. Remek kísérletező peca ez, lehet próbálgatni a fejeket, színeket, méreteket és ha alábbhagy a kapássűrűség, úgy egy kis változtatással újra felgerjeszthetjük a kis csíkos útonállók étvágyát.
Zoli hanyag eleganciája magáért beszél.
Az eredményei nemkülönben.
Kősüllőzni nem kellenek nagy csalik és erős felszerelés sem, ellenben egy finom összeállítással a nagyobb halak már egészen jó fárasztási élményt is okoznak. A tesztnap reggelét ezzel a bottal kezdtem és a reggeli helyszín inkább az apraját tartogatta, bezzeg délután, amikor a Dragon Invaderrel pecáztam, akkor aztán jöttek az alkarnyiak zsinórban! Sebaj, a bot így is remek társnak bizonyult, kiválóan fárasztott és jól is akasztott.
Az egyik legszebb ragadozónk a kősüllő.
Van belőle haloványabb és...
...markánsabb csíkozású is.
Ez pedig egy "mákos" példány. Na meg én, hogy van mákom ilyenekre horgászni.
Ami számomra különösen emlékezetessé tette a botot, az a kitűnő egyensúly. A 198 centis modell súlya eleve csak 88 gramm, ami önmagában is figyelemre méltó érték, de sikerült az orsótartó helyét úgy eltalálni, hogy szinte tökéletes volt a balansz. A botra egyébként egy grafitházas, 1000-es méretű Trabucco orsó került, ami eleve nem egy nehéz darab, nem borult fel hálistennek az egyensúly. Teljesen felesleges is egy ilyen botra ennél nagyobb orsót rakni, bár egy könnyű (nem fém) 2000-est is elbír, efelé viszont már nem mennék. Kissé értetlenkedve is figyelem, hogy sokszor ajánlgatnak 3-4000-es orsókat, vagy kisebb, de fémházas tekerőket UL pecára. Pont az UL lényegét ölik meg, a könnyedséget, a légiességet.
A nyár fényei
A bot mindössze 17 ezer forintba kerül, ami szinte nevetséges. Ennyi pénzért már korrekt minőséget lehet kapni, ahogy a mellékelt ábra mutatja, így egy kisebb pénzű horgász is megengedheti magának, hogy egy speciális célra alkalmas botot is tartson a fegyvertárában. Remélem, hamarosan kikopnak az olcsó szegmensből a lusta, nehéz, elavult botok, amik ugyan igen közkedveltek a kispénzű horgászok körében, ellenben évtizedes, elavult technológiát képviselnek. A Lucky John friss, modern, perspektivikus. Én rajtuk tartom a szemem…
Viszlát Balaton!
