Mivel a víruspara rendesen átírta a tavaszi peca-menetrendemet, jócskán elnehezült az eredetileg eltervezett „bakancslista” megvalósítása. Úgy döntöttem hát, hogy eddig nemigen járt területre tévedek és megszólaltatok pár olyan ismert és kevésbé ismert horgászt, aki valamilyen speciális, az átlagolvasó számára új, érdekes, szokatlan tudással rendelkezik, ezért egzotikus színfoltot jelent a pergető horizonton. Természetesen mindezt úgy, hogy erős hangsúly legyen a blog fő profilján, a felszereléseken. Varga Vilmos – azaz cikkünk Vad Vagabund hőse - az egyik legismertebb ilyen horgász, találkozhattatok vele számos horgászmagazin hasábján, tévéműsorokban de számomra a pergetősport felfutásának egyik alap-fórumának, az azóta sajnos megszűnt Flyfish.hu-nak a tulajdonosaként igazán fontos. Vili végigjárta a pergető szcéna minden állomását, az utóbbi időben, mint franciaországi horgászvezető vált ismertté. Néhány éve fejest ugrott a tengeri pergetésbe és olyan élményeket szerzett, amely sokunknak talán egy élethossziglan sem adatik meg. Kicsit kifaggattam erről – a szó minden értelmében – egzotikus pecáról, olvassátok élvezettel!

Akció indul!

Tesztpeca: Vili, hogyan kerültél kapcsolatba a tengeri horgászattal?

 Varga Vilmos (VV): Tinédzser korom óta motoszkál a fejembe a tengeri horgászat lehetősége, de tenger híján nehéz volt a megvalósítás! Sok üdülésen horgászgattam kikötőkben, kisebb nagyobb eredményekkel! Az igazi áttörést az hozta, hogy 7 éve kikerültem Franciaországba horgásztúra vezetőként. A táborunktól 30 km a tenger és a helyi arcok megismerésével tágulni látszott a perspektíva is! Helyi emberek kivittek, fogtunk seabasst (farkassügér), kékúszójú tonhalat, makrélát, bonitót! Egyből beleszerettem ebbe a stílusba! Teljesen más, mint  az édesvízi horgászat! Igazi kihívás és fizikálisan is nehéz horgászat! Természetesen a pergetésre gondolok, nem a trollingos nyugdíjas pecára! Mivel nem nagyon értettem hozzá, így minden új volt számomra! Olvastam, újságokat, könyveket vásároltam, videókat néztem! Szívtam magamba az infót! Új kihívásra találtam és nagyon élveztem! 

Vilmos rendkívül gondosan készül fel minden pecára!

Tesztpeca: Mennyiben más, mint az édesvízi pergetés? Milyen kihívásokkal kell szembe nézni?

VV: Önmagában már a hullámzás egy komoly kihívás! Nem mindenki bírja a 8-10 órán át tartó libikókázást, ha pedig bírod, még mindig ott a talpon maradás, főleg úgy, hogy nem tudsz kapaszkodni, hiszen dobálsz és mindkét kezed foglalt. Aztán jön az új felszerelések beszerzése, hiszen a sós víz nem játék! Spéci cuccok kellenek ide már! A pergetés metodikája is megváltozik, minden gyorsabb és erősebb. Halak bitang erősek. A csalik mozgatása is teljesen eltér az általunk megszokottaktól. 

Ilyen csalivezetéshez nem akármilyen bot dukál!

Kompromisszummentes felszerelés kell ide!

Tesztpeca: Vegyük ezeket sorra! Milyen pergetési módszerek vannak és ezekhez milyen botok illenek?

VV: Amit mi űzünk leginkább az a popping és jigging (jigging alatt a tengeri horgász szleng mást ért mint mi itthon: sokféle ága létezik, a közös bennük, hogy nagyobb súllyal fenékre engedett pecáról van szó – a szerk.) stílus! Azaz topwater és deep fishing (vagyis víztetőn, illetve vízfenéken végzett peca – a szerk.). Felszíni csalikat dobálunk, többnyire poppereket és stickbaiteket (terelőnyelv nélküli wobbler – a szerk.) Ezeknek a mérete és súlya egy teljesen más karakterű botokat igényelnek és az ezekhez megfelelő orsót is. Kimondottan ehhez a módszerhez gyártanak úgynevezett popping botokat. Ezek többnyire 240 cm hosszúságban vannak, ritkán hosszabbak. A casting orsó itt szóba sem jöhet, bármennyire is kedvelem. Olyan orsót kell választani, amely erős fékrendszerrel rendelkezik és nagy a zsinór kapacitása is, hiszen 0,35 vagy 0,40 mm fonottat kell feltekerni és a műcsali súlya is minimum 100 g de inkább 120-150 g. A jigging módszer lehet kétfajta! Slow jigging vagy speed jigging (lassú és gyors – a szerk.). Itt nem csak a módszer változik, hanem a felszerelés karaktere és a jigek alakja is. A slow jig pálcák hosszúak (180-210cm) és parabola karakterük van. Ezeket kis mélységekben sekély vizeken használjuk 10-40 m közt és sziklás helyeken. Nagyon lassan emelgetjük, a meder fenéken vagy éppen felette pattogtatjuk. Ez egy könnyű módszer és nem a kapitális halakhoz szoktuk alkalmazni, de néha sok meglepetés ér. A jigek alakja rövid és széles! Hulló falevél metodika, ami bevált. A speed jig botok rövidek, tömörek és nagyon merevek. Hosszban 150-170 cm közt lehetnek. Ezeket a közepes mélységekben használjuk 50-100 m közt. Technikáját tekintve leengedjük a mederfenékre, majd onnan rángatjuk fel nagyon gyors tempóban. Innen a neve is! Én kb. félvízig szoktam, aztán újra vissza engedem, hiszem a kapásaim nagy része az első húsz méteren történik. A jig hosszúkás, pálca alakú! 120-300 g közt használom. A heavy jiget 100 m feletti mélységekben használjuk 300-500 g köztiek. A bot és orsó ugyanaz, csak egy erősebb modellt használok. A jiges horgászatnál használhatunk casting orsót, sőt jobb is, hiszen a trigger is egy támasztási pont a kezünkben.

Popperek

Jig

És még több jig.

Tesztpeca: Akkor itt a fogalmak is mások, mint ahogy a mi fejünkben rögzültek. A felszereléseket magad választod, vagy a vendéglátóid biztosítják?

VV: Kizárólag saját cuccot használok! Voltam olyan túrán, ahol adtak, de gyalázat volt az egész és voltam olyanon, ahol felső kategóriás cuccokat kaptam! Smith botok, Temple Reef bot, Saltiga orsó, de ez ritka. Jobban szeretem a saját cuccokat. 

Egy harcias GT

Tesztpeca: Teljesen érthető, a magyar horgásznak ráadásul nagyon idegen is, hogy bérelt felszereléssel horgásszon. De mekkora szortimentet kell fenntartani arra, hogy ilyen változatos körülmények között is minden módszert le tudj fedni?

 VV: Öt bot, orsó kombóval mindent meg tudsz oldani. Hattal meg pláne.

Elképesztő erők szabadulnak el egy ilyen fárasztásnál (sárga úszójú tonhal)

Tesztpeca: Na mesélj, mik ezek?

 VV: 1db Slow Jig pálca és orsó ez lehet egy 198 cm-es korrrekt medium bot és egy Saltiga casting orsó PE# 4-5 madzaggal.

1 db Speed Jig közepes jigekhez / 120-300 g/ casting orsó mondjuk Shimano Ocea vagy egy erősebb spinning Daiwa Saltist, BG, Catalina, Saltiga 5000 vagy Shimano Stella 10000

1 db Speed Jig bot heavy nagy csalikhoz 300-500 g Daiwa Saltiga 6500 vagy Shimano Stella 14000 orsó

1 db Popping bot, Saltiga 6500 esetleg Saltist vagy Catalina Shimano Stella 10000

1 db Stickbait bot, Saltiga vagy Saltist, Catalina 5000 orsó

1 db Trolling bot Big Game Fishinghez (trófeahorgászat – a szerk.), hozzá Penn International IV multi orsó ez utóbbit nagyon ritkán használom. 

Habzik a víz a hatalmas test erejétől

Tesztpeca: Kérlek meséld el, hogy ezek a botok mit tudnak, miért olyanok, amilyenek, milyen feladatra/Igénybevételre vannak tervezve? 

VV: Ezek botok kimondottan ehhez a fajta horgászstílushoz vannak megalkotva. A popping a hosszúsága és a karakterisztikája miatt úgy lett kifejlesztve, hogy minél nagyobb távra lehessen eldobni a popper vagy stickbaitet. Ezek a műcsalik nem átlag méretűek! 100-200 g közt mozog az általunk használt legtöbb modell. Ide már a dobáshoz is komoly igénybevétel szükségeltetik. Nem beszélve magáról a kapásról! Elemi erejű a rántás majd az utána történő kirohanás sem akármilyen. Pár másodperc alatt lerántanak 100-150 méter madzagot, pedig csutkára behúzott a fék. 15 kg vagy több fékerőről beszélünk. Ezeket a dobásokat és kirohanásokat jól kell tudni kezelni a horgásznak és a botnak is egyaránt! Itt hamar eldől mi a gyenge minőség. Ide csak top cuccot szabad vásárolni, mert különben ott fogunk állni a hajóba egy törött bottal a kezünkben.

Speed jignél pedig a bot rövidsége és gerincessége segít a csali mozgatásában. Ennél a módszernél nagyon bele kell kapaszkodni a botba mert a rövidsége miatt az erőkar is rövidül és a terhelés ránk nehezedik! Ezért is kell a fárasztó öv, hogy ne csak a kezünk legyen terhelve és legyen egy fix pont is, mivel a jobb botokon a végdugó úgy van kialakítva, hogy beleüljön a fészekbe és ne tudjon elfordulni, kicsavarodni a kezünkből a bot.

A fárasztás technikája

Tesztpeca: Jól gondolom, hogy itt nem sok babér terem a honi horgászok közt oly közkedvelt vékony falú, könnyű, "ropogós" botoknak? Ezek nehéz, szíjas, brutális szerszámok... Mennyire fárasztó egy napot végighorgászni?

VV: Ezek a felszerelések egy teljesen más kávéházba tartoznak. Ez a horgászat egy kimerítő és borzasztóan kemény fizikai munka. Komoly állóképességet igényel. Már a talpon maradás is meló a hullámzásom közepette. Előtte edzeni kell, vagy fekvőtámaszozni azoknak, akik nincsenek ehhez szokva! Izomlazító krém, görcsoldó és magnézium mindig van a csomagban. Már a felszerelés összsúlya is többszöröse a Dunai cuccaimnak. Hatodik napon, főleg, ha jól sikerült halas túrán vagy túl, már alig várod, hogy egy kád vízben eldőlj és aludj egy jót az ágyadban 

Vilmos apróhalazik éppen...

Tesztpeca: Szinte hihetetlen ez számunkra, édesvízi pecások számára! Bottörés, orsó meghibásodás előfordul?

VV: Gyakori azoknál akik nem veszik ezt komolyan, vagy nem tudják mi vár rájuk. A mostani túránkon a spanyol srácoknak három botjuk tört el és mindhárom pontosan azért, mert nem idevaló volt. Játék botok voltak a halak méreteihez és erejéhez képest. Orsónál pedig három hiba szokott előfordulni. Első és leggyakoribb, hogy spórol az árán vásárol ez középkategóriás orsót, ami nem ide való - mert lehet azért jót kapni viszonylag kicsi pénzért lásd Daiwa - Saltist 5000 vagy 6500 - és amikor kirohan a hal, úgy felforrósodik a dob, hogy a teflon megolvad és a fék letapad, beszorul. Ilyenkor törik a bot, jobb esetben szakad a madzag. Tavaly a tonhalas túránkon a Penn amit az egyik cimborám hozott tönkrement két nap alatt. A zsinórvezető görgő ráhajlott a dobra Használhatatlanná vált. Harmadik amikor szintén rossz minőségű az orsó akkor vagy beragadt a szerkezet vagy szétesik vagy ledarálódik fogas szerkezet. Viszont lehet a legjobb cuccod - előbb utóbb úgyis megveszed a sok kudarc után - ha horgászat után nem mosod le alaposan édesvízzel akkor szintén tönkremegy. Egy ilyen túra után egész éjszakára bent hagyom egy kád vízben az összes orsót, kamerát, botot, csalikat stb. A legjobb azonban, ha a zsineget feltekered egy kólás palackra és úgy áztatod be, majd mosod át kicsit.

Ezek a csalik bizony nem a vitrinben állnak...

Tesztpeca: Mesélj el néhány igazán emlékezetes élményt. Tudjuk, hogy a méret a lényeg, de jöhetnek a más szempontból különleges sztorik is.

VV: A legutóbbi horgászatunk alkalmával elég jól fogtuk a halakat és belenyúltunk egy komolyabb Amberjack csapatba. Speed jiggel akasztottam egy komoly harcost kb. 10-15 kg lehetett, de tudni kell róluk, hogy nagyon erős, agresszíven védekező halról beszélünk. Fárasztás közben egyszer csak hirtelen elindult a halam és húzóra lerántott vagy 150 m madzagot. Nem tudtam mire vélni, hiszen tudtam, hogy erős hal, de azért ennyire nem tűnt nagynak! Majd hirtelen megszűnt az kirohanás és feltekertem a halam, azaz egy harmad halam! A többit elvitte valami ismeretlen szörnyeteg. 15 kg itt bizony még táplálék állat kategóriába tartozik! 

Mindig van nagyobb hal!

Nem egyedi eset!

A másik igazán nagy élményem az nyáron történt, a Szudáni határ közelében horgásztunk. Olyan zátonyt találtunk amin megtörik a víz majd felcsapódik két méter magasra. Az egyik ilyen hullámba sikerült bedobnom a csónakunk éppen a hullám völgyében volt a csalim a magasban amikor egy árnyat láttam rástartolni a stickbaitemre Egy bitang nagy GT (giant trevally) volt és amikor emelkedtünk egy vonalba kerültünk és farkasszemet néztem a hallal. Ez is felejthetetlen élményem volt. 

Giant Trevally

Aztán amikor együtt úsztam a delfinekkel azt nem is tudom szavakkal leírni. Életem egyik legszebb pillanata volt. A mostani indiai túránk fő célhala a GT volt, de a túra végére átnyergeltem a dogikra azaz kutyafogú tonhalakra. Brutális, elemi erejű harcosok. Szokás szerint megint nekem sikerült a legnagyobb halakat megakasztani és szokás szerint mindet elengedni, azaz megtéptek vagy kiakadt a horog. Jövőre rájuk megyek jobban felkészülve. Kisebbet (15-17 kg) azért sikerült megfogni, de a bitangok, a 40-50 kg körüliek megléptek, pedig volt 4 esélyem is rá, de a szerencse elkerült. 

Sárgaúszójú tonhal

Tesztpeca: Ezek után van még a bakancslistádon meg nem valósult álom?

VV: Persze! Halfajok tekintetében Giant Grouper, Peacock Bass, Tarpon, Payara, Golden Dorado, Napoleon Fish, Wahoo, helyszín tekintetében Socotra Island, Madagaszkár ide idén mindkettőre eljutunk, valamint komplett Dél-Amerikai túra.

 Gold spotted trevally

Kutyafogú tonhal

Tesztpeca: Bevallom, irigykedem, nyilván sokan vannak még így. Hogy finanszírozod? 

VV: Szerencsés helyzetben vagyok, mert a horgászvezetők között van egyfajta kölcsönösség. Én is vendégül látom őket, ők is engem. Így azért sok lehetőség nyílik meg számomra. Természetesen a költségeimet azért fizetem. 

Az aranyhal (red grouper) teljesítette Vili kívánságát!

Tesztpeca: Lehet hozzád csatlakozni egy ilyen túrára?

VV: Természetesen, szoktam is hirdetni a lehetőségeket. Akit érdekel a téma, keressen meg a Facebookon privátban, ellátom minden információval. Örülnék, ha minél több magyar horgász ismerné meg ezt a semmihez sem fogható élményt.

Köszönöm Vili az interjút, és hogy rendelkezésemre bocsátottad a csodálatos fényképeket!