Van az úgy, hogy az embert elkapja valami bizsergető érzés, valami kivételes izgalom. Ritkán jön az ilyesmi és mindig emlékezetes. Felkavar és maga alá temet. Megkínoz és felemel. A tisztítótűzbe vet, de a mennyországba vezet. Jó esetben... De hát ilyen ez a szerelem... 

Vészterhes időkben maradjunk humorunknál! A kezdőképet a Budai Várban fotóztam, a címet pedig Gábriel Garcia Marqueztől csentem ;)

És most engem is megérintett. Nem először, az igaz, de régen éreztem ezt. A szerelem egyik legbiztosabb jele, hogy az ember mindig a szerelmével akar lenni, vágyja, sóvárogja a közösen töltött órákat. Sose gondoltam, hogy az én új szerelmem a messzi Kínából érkezik, de a sors nagy rendező…. Aki a romantikus filmektől, Romana regényegtől hidegrázást kap, az most hagyja abba az olvasást, mert ez a cikk bizony szentimentális. Vállalom. De aki elég bátor, hogy így is elolvassa, annak azért ésszel felfogható magyarázatot is fogok szolgáltatni…. 

A szerelem és az omszki hajnal színei

Sokszor megírtam ezen a blogon, de akár köztudomásúnak is mondhatjuk, hogy nagyjából minden horgászcikk Kínában készül. Vagy részben, vagy egészben. Létező, de elenyésző szegmens a japán és amerikai (jobbára manufaktúrális és nem tömegléptékű) gyártás és ezeknél sem létezik olyan, hogy a blanktól a gyűrűig, cérnától a lakkig minden ott helyben készülne. A globális gazdaság bizony így működik, ezt jobb tudomásul venni. Kína ebben (is) megkerülhetetlen. 

Lehet ebbe nem beleszeretni?

Tehát ha most azon fintorogsz, kedves olvasó, hogy kínai terméket dicsérek, kicsit kapaszkodj meg és csüccsenj le! A különbség igazából annyi, hogy egy ismert márka logóját rávasalják-e a termékre, vagy nem. Nyilván egy neves cég hozzáteszi a maga mérnöki hátterét, globális terjesztési rendszerét, garanciális hátterét, és igen, a marketinget is. Ezek mind pénzbe kerülnek, ezért fizetsz egy ismert márka termékéért többet. Amit az Aliról rendelsz, ezek a költségek nem merülnek fel, gyanítom, hogy az árrésük, haszonkulcsuk ezáltal még nagyobb is, mint a drágább, „márkás” termékeké. A legnagyobb biznisz a kínai márkáknak az, ha a nagy márkák farvizén sikerül magunknak is elismert branddé fejlődni, ezáltal a kiskereskedelmi áraikat feltornázni, míg a gyártási és járulékos költségek alacsonyan maradnak. 

Nem Han Solo kézjegye :)

A Kingdom cég is ezen mesterkedik, próbálnak globális ismertséget kivívni. Vannak már olyan cégek, akiknek ez sikerült, a Kastkingnak már van amerikai disztribúciója is, de azért ez nehéz és hosszadalmas út. A Kingdom termékekre sem volt jellemző eddig, hogy összefutott volna a számban tőlük a nyál, elég szedett-vedett volt a szortiment. Jó példa erre a kedvenc domis botom (itt), amely tulajdonképpen sem nem jó, sem nem szép, egyes részletei kifejezetten bántóan rosszak, de a végeredmény végülis olyan lett, ami nekem nagyon bejött, használat szempontjából kifejezetten a kedvencemmé vált. Zavarba ejtő ellentmondás…. 

Nagyon megtetszett ez a modernbe oltott retró. 

Viszont már ránézésre is kilógott a termékeik sorából a Solo típusjelzésű botcsalád, illetőleg 80 dollár feletti ára is azt sejtette, hogy ez már nem gagyi. Az a megfigyelésem, hogy ami az Alin 50 dollár felett van, az szinte minden esetben már jó minőség, amit az ember már tényleg szívesen is használ. Némi töprengés után megrendeltem a 4-12 grammos 198 centis medium light casting modellt, arra számítván, hogy szinte az összes kínai bot többé-kevésbé lágy és pont ebben a dobósúlyban éreztem jónak egy kis wobbleres dunai, jászos, balinos, kis süllős pecára. 

Korrekt minőségű, puha, párnázott zsákban érkezik a pálca

Nos az eredmény nem is lehetett volna távolabb az elvárástól, mivel kézbe véve a bot olyan feszes, ropogós érzést adott, amitől minden vérbeli süllőhorgásznak összeszalad a szájában a nyál és máris a pendülő kapásokat vizionálja. Hát kérem, ez a bot cseppet sem wobbleres, karaktere ugyan nem kifejezetten gyors, ellenben olyan feszes, hogy ilyet kínai botban én még nem láttam. Most hozom újra a frászt sokakra, tudom, de bizony felső kategóriás érzést ad a bot. FELSŐ kategóriás érzést. Ha pár száz dolláros árcédula lógna rajta, egy cseppet sem érezném meglepőnek… Tudom, ez most kicsit erős kijelentésnek tűnik, de ne feledjétek, egy blankgyárban tízezrével készülnek egy adott technológia alapján bottestek, amikből vesznek a megrendelők, a maradékot meg nyilván elviszik ezek a cégek. És ha szerencséjük van, akkor összeáll belőlük valami kivételes. Mint pl. most… 

A modern és retrós elemek fura módon jól passzolnak egymáshoz. Talán mert minden részlet igényes. 

De nem csak a blank, a többi részlet is figyelemre méltó. A valódi fa nyél (és nem fröccsöntött műanyag) gyönyörű munka, felületkezelése, lakkozása hibátlan. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ezt bizony Yuki Itő ultraprémium, limitált Megabass botjairól koppintották, de legalább annyi becsület volt bennük, hogy nem egy az egyben lett lemásolva, hanem saját dizájnnal megoldva. Ami nem lett csúnya, sőt kifejezetten tetszetős, igényes és a fogása is kényelmes. Egyetlen hátrány, hogy vizes kézzel irgalmatlanul csúszik, márpedig multis botnál az orsó bizony hordja fel a vizet. Azon sokat elmélkedtem, hogy a kétségkívül plusz súlyt jelentő fa nyél vajon butítja-e a botot, de összességében arra jutottam, hogy jelentősen nem. A kemény anyag viszonylag jól közvetíti a jeleket, legalábbis a gyakorlatban ez volt az érzésem. Dizájn agyviharnak tűnik ez a fa nyelezés, de végső soron nem fatális hülyeség. 

Monocoque? Vajon honnan ismerős ez?

A másik szembeötlő elem a Shimano Zodias és Shimano/Jackall Poison Adrena/Ultima/Glorious botokról már jól ismert Monocoq nyél, ami most kezd robbanásszerű divattá fejlődni. Gyakorlati haszna nem sok van, ellenben tagadhatatlanul jól néz ki. A Shimano ezt a divatot most kimaxolja mindenféle extra dizájnnal, mérget veszek rá, hogy az elkövetkezendő években rengeteg botnál meg fogjuk találni ezt a nyéltípust az alsóbb kategóriában is. Nos, Kingdomék már beálltak a sorba, rátették a botra ezt az ultramodern hatású nyélvéget, ami számomra kicsit furcsa a klasszikus eleganciát mutató fa markolat mellett. Furcsa, de valahogy mégis működik, köszönhetően annak, hogy egyébként a bot dizájnelemeit nem tolták túl. Minden más elem visszafogottan ízléses. Kivéve a gazdagon alkalmazott karbonszálazást az orsótartó elemei közötti alátéten, valamint az orsószorító csavaron. De valahogy ez sem túlzás, nem giccses, nem bazári. Láttam ennél drágább botokon sokkal csúnyábbakat is. Őszintén tudom vállon veregetni a kínai dizájnereket, ez a bot gyönyörű lett. 

Jááááj azok a karistok.... Szép lenne, de hamar feltűnően rondává válhat, ha nem vigyázunk. 

Ami viszont nem tetszik, hogy a végdugó esztergált alumínium, ami egyébként a füstszürke „gunsmoke” színével szintén nagyon szép, viszont elég egyszer letenni a betonra, hogy mikokarcok jelentkezzenek és elég egy elcsúszás, eldőlés, hogy örök éltre összekaristolódjon. Én az ilyenre borzasztó érzékeny vagyok, rettenetesen vigyázok a cuccaimra, itt nagyjából az egyetlen állagmegóvási lehetőségnek látom, hogy egy réteg szigszalaggal körberagasszam a karcolódás elkerülése érdekében. De könyörgöm, miért kényszerítenek ilyen sufnituningra? A Megabass 20 éve csinál hasonló végdugókat egy egyszerű gumigyűrűvel kiegészítve, ami tökéletesen kiküszöböli a fenti problémát. Roppant bosszantó hiba ez, pedig mennyire egyszerű lenne kiküszöbölni….

Fuji gyűrűsor

Szót érdemel az eredeti Fuji SKTS orsótartó és a Fuji gyűrűzés, ez mindig is rangot jelentett, de ma különösen az, amikor már sokkal olcsóbb gyűrűket is lehet rakni egy botra. Az orsótartó fényesre lakkozott, ami egyértelműen prémium megoldás. A gyűrűk acélkeretesek és Alconite betétesek. Talán ez a bot megérdemelt volna egy SIC sort, de nem legyünk telhetetlenek, a különbség valószínűleg alig lenne érezhető, hisz így is apró, könnyű casting gyűrűkről beszélünk. 

Ez is Fuji. A lakkozás perfekt.

Kifejezetten szeretem a bot minimál tipográfiáját, pont annyi került rá, ami még nem sok és hála Istennek elkerülték a színes és keszekusza betűk halmozását. Nem szeretem a túl csiricsáré feliratozást és a gyönyörű formaterven itt minden csak rontott volna, ami ennél több. A Kingdom logó szerencsére elég jól néz ki, ezen kívül annyira minimális a felirat, hogy nem zavarja az esztétikumot. Újabb pirospont a tervezőknek. 

Szerencsére ilyen apróságok is ízlésesre sikerültek. A festék még kicsit ki is domborodik, abszolút minőségi hatást kelt. 

Egyébként a fémdugó viszonylag masszív, nehéz, ami egy érdekes ellensúlyozást ad a botnak, ezáltal szinte tökéletes balanszba kerül. Szárazon ez zavaró, inkább csak fura és szokatlan, de használat közben nagyon könnyen megszokható és megszerethető. Casting pecánál a tenyérben összpontosuló súlypont előnyös, és egy ilyen könnyű, finom kis bot esetében különösen szerethető vonás. Olyan érzés a bottal horgászni, mint egy könnyű párbajtőrt forgatni. Elegáns, légies érzés, ez a bot nagyon könnyen válik a kezünk és az érzékszerveink meghosszabbításává. És ez az, amitől egy bot igazán jó tud lenni. Az alumínium végdugó és a karbon nyél együtt érdekes csendülő pendülő hangokat tud produkálni. Arra emlékeztet a hang, amikor gyerekkorunkban kaviccsal ütögettük a közlekedési táblák alumínium oszlopát, szüleink legnagyobb bosszúságára. Mindezt nem úgy kell elképzelni, hogy cseng-bong, de ha odakoccan valahova, van egy sajátságos hangja, ami valahogy nem illik a peca csendjébe. Hiba? Nem gondolom, csak olyan kis furcsa, megmosolyogtató dolog.

Na nézzük, mit lehet vele fogni?

Nos, beszéljünk a gyakorlatról! 2020 őszén a Duna folyamatosan áradásban volt, a korábbi évek jászos szituációi nem működtek, nekem meg sem időm, sem kedvem nem volt kísérletezni, ezért az idei jászos pecák elmaradtak. Sajnálom, mert nagyon gyúrtam rá, számos felszerelést kifejezetten ezekre a pecákra szereztem be, de ha nem, hát nem… Ehelyett aztán meglehetősen változatos helyzetekben tesztelgettem ezt a botot és azt kell mondanom, hogy a kezdeti fellángolás tényleg szerelemmé mélyült. 

Hihetetlen, hogy telefonnal le tudtam fotózni ezt a légivadászt.

A nyár végén meglehetősen jól eszegették a topwatert az omszki fekák, ezért jópárszor lementem keresgélni őket. Mostanában sok a kicsi és aránylag ritkán futok termetesebb példányokba, de szerencsére az egyik hajnalon egy igazi, régi időket idéző termetes példány is beköszönt a Megabass Siglettre. Nagyon fogós ez a csali balinra és domira is, a szárnya pedig nem rakoncátlankodik, mint a Savage Gear Cicadájának, üzembiztos csali háromszoros áron :) A bot erre a pecára kicsit merev, a bolondul bukdácsoló Siglett úgy rázza a spiccet mintha egy centrifuga lenne a zsinór végén. A kapásoknál is több volt a rontás, mint egy lágyabb bottal, ami kicsit enged, ha a hal leszívja a felszínről a csalit. De, amikor beköszönt a túloldalról egy komoly erő, akkor bizony kellett a gerinc. Derékig vízben állva nem könnyű a halat irányítani, itt jól jött a keményebb bottest. Lám, így egyenlítődik ki a hátrány és az előny. 

De szeretem is ezt a halfajt...

A bot igazi terepe azonban tagadhatatlanul a gumis süllőzés, erre predesztinálja szinte minden tulajdonsága. Ugyan számomra a főként folyóvízen űzött süllőzés inkább spinninges műfaj, mindig is álmodtam egy olyan kis gumis peca igényeit is kiszolgáló multis botról, ami kompromisszummentes. Mivel a casting botok gyártói többnyire magasról tojnak a magyar süllőhorgászok igényeire, ilyen botot találni nagyon nehéz, mondhatni közel van a lehetetlenhez. Évek óta magam is hiába kutakodom, amit találtam, azok többnyire az „elfogadható” és az „elviselhető” között vannak valahol… 

Azért az igazi terepe a könnyű gumizás. 

Ez a bot sem tökéletes, de közel áll hozzá. Talán az egyetlen, amit változtatnék rajta, az egy nagyon picit gyorsabb, spiccesebb hajlásgörbe lenne, de mivel a bottest annyira ultra feszes, hogy az akasztásnál kellő erőt közvetít, tulajdonképpen nincs is jelentősége. Fontos hangsúlyozni, hogy a bot csőspicces! Finom pecához szeretem a tűspiccet, nagyobb csalikhoz azonban már nem, vagy csak nagyon kivételesen okos építésnél, mint a tavaly tesztelt Prorex AGS botnál, ahol a mindössze 2 gyűrűköznyi tűspicc remekül illeszkedett a cső blankrész akciójához. Minden esetre a cső blankon végigfutó inger kevésbé tompul, ebből a bot kétrészessége sem sokat tüntet el, köszönhetően a szépen, precízen illeszkedő put over rendszerű illesztésnek. 

Régóta keresek egy jó kisjiges, de kellően erős multis botot, most meglett!

Jellemzően 2-5 grammos fejjel és 6-8 centis gumikkal süllőzgettem vele, kapitális halat nem, de szépecske süllőt azért fogtam vele. Kifejezetten fontos volt időnként a talaj jellegének érzékelése, az iszapos és kemény, vagy köves részek megtalálása és a törések pontos lokalizálása, mivel az extrém rosszul evő süllőket csak úgy tudtuk aznap kapásra ösztönözni, hogy a törés mély oldalára beállva a törés tetejéről libbentettük be a csalit az ott pihenő tüskések elé. Ilyenkor rendes kapásokat kaptunk, de ennek feltétele minden esetben a nagyon pontos beállás és a meder precíz kitapogatása volt. Ebben a bot érzékenységével, finomságával remek társnak bizonyult. 

Ez a méret nem okoz gondot a botnak. Nem nagyhalas pálca, de kis szerencsével azt is megoldaná...

A bot nem a dobófenomén, de hála a karakterének, aránylag jól tölthető. Ehhez az kell, hogy kellő helyünk legyen lendíteni, így megadható a csalinak a kezdő dobási dinamika. Ahol akár csak egy kicsit is trükközni kell a dobásokkal, ott ez a bot már elvérzik, túl feszessé válik. Próbáltam is vele egy kis folyón partról domizni, 3 dobás után cseréltem vissza a klasszik domis pálcámra. Dzsindzsában vitézkedni egy „cipőfűző” bot sokkal célravezetőbb…. Mint ahogy a blog ars poeticája is mondja: mindent arra kell használni, amire való.

Na jó, bojlizásra azért nem ajánlom :D

Nos hát látszik, hogy szerelmesnek lenni ésszel is lehet. Ez a bot józan ésszel beláthatóan is kiváló, és számomra hordoz egy olyan pluszt, ami a lelkemet is megszólítja. Hogy mi ez a plusz? Lényegében „csak” annyi, hogy minden a helyén van. Minden úgy van ezen a boton, ahogy nekem jó. Ettől válik egy használati tárgy társsá, ahogy a szerelem is két ember igazi szövetségévé nemesedik. Nekem ez a bot az elmúlt évek több, mint száz kipróbált pálcája közül kiemelkedik. Azt hiszem, jó darabig kiváló társam lesz.