Hetek, hónapok óta hangos a sajtó a Vadászati Világkiállítástól, amely szegről-végről egy kicsit a horgászathoz is kapcsolódik, ezért hivatali kötelességemnek éreztem, hogy ellátogassak a nagy csinn-bummal beharangozott rendezvényre. Ha hinni lehet a statisztikáknak – és hát miért ne hinnénk Kovács Zoltán kormánybiztosnak, kormányzati fővadásznak – akkor ma Magyarországon van mintegy 70 ezer vadász és 700 ezer horgász. A rendezvény célja a vadászat és a természetvédelem népszerűsítése itthon és határainkon kívül, ennek fényében csak azt nem értem, hogy miért nem horgászati világkiállítást rendeztünk, ha már minimum 10x akkor a tábora? És ha már a köztársasági elnök szenvedélyes horgász…. (Fogd meg a söröm!)
A rendezvény egyben soron kívüli FEHOVA is, ami a Covid miatt már jó ideje nincs. Mondjuk a hiányát sem éreztem nagyon…. A vadászat farvizén azért egy kicsit a horgászat is odafért a seregszemlére, még ha nem is túl bő terjedelemben. Ez mondjuk nem lep meg, a vadászat sokkal nagyobb pénzeket mozgat meg, a mai napig arisztokratikus szórakozásnak számít (itt azért elnézést kérek a hivatásos és családi hagyományt ápoló vadászoktól), űzéséhez nem árt a vastagon kitömött pénztárca, a peca meg marad amolyan lenézett, plebejus hobbi. Ez a korábbi évek Fehováin is jól érzékelhető volt, mert amíg a kisebb bázist kiszolgáló vadászati kiállítók hatalmas csarnokban kapnak helyet és hemzsegett a nép, a horgász kiállítók környéke rendszerint elég szellős volt…. Hja kérem, pénz beszél…
Így van ez most is azzal a különbséggel, hogy most a vadászati kiállítók standjain sincs akkora tumultus. Ez persze jó, mivel nem kell könyökölni azért, hogy lefotózzak valami érdekeset, másrészt így talán a koronavírus is szemérmesen távol marad a „tömegrendezvénytől”. Pedig azért az eseményen azért látszik a ráköltött pénz, a megvalósítás összességében igényes, még ha vannak látható hiányosságok is. Ezeken kár lovagolni, számomra igazából egy nagy fájó koncepcionális hibája van az egésznek, mégpedig, hogy ha nem a vadászatra, hanem a természetvédelemre, túrizmusra, azaz valóban tömegeket megmozgató témákra fűzték volna fel a rendezvényt, akkor talán tényleg többek számára menne át valami üzenet és a hemzsegő iskoláscsoportok is többet profitálnának belőle.
De járjuk inkább be a kiállítást!
A belépés pillanat önmagában is szimbólumértékű, hiszen átkelhetünk Szőke Gábor Miklós szobrászművész 20 méter is meghaladó dimenziókkal rendelkező, gigantikus, hullajtott szarvasagancsból készült szobrán, ami számomra egy térkő-tengerben úszó, utolsó erejével levegőért kapkodó, menekülő állatot idéz. Az alkotás monumentális és lenyűgöző, azonban minimum többes asszociációra ad lehetőséget. Ez egyébként nem baj, a művészetben éppen ez a jó, a szemlélő alkotótárssá válik. A vadászok ezrei által gyűjtött hullajtott agancsok a vadásztársadalom, ezen túlmenően a nemzet összetartozását hivatottak szimbolizálni az alkotó szándéka szerint. Számomra egyébként van „ereje” a műnek, van benne valami ősi pogányság, valami történelem előtti időkből felderengő barbárság, ami a XXI. században kellemesen borzolja meg az erre fogékony látogató hátgerincét.
Fuldokló csodaszarvas, amit épp elnyel a térkő-óceán.
Méretei egészen megdöbbentőek.
Ennek kontrasztja a központi beléptető épület csilivili modernsége, amely egyből visszaránt a mába. Ez egyébként kifejezetten jól sikerült építmény, a sok dobozszerű pavilonhoz képest lendületes, kellemesen lekerekített formái vannak. A rendezési költségek nagy részét (55 mrd Ft.) egyébként a felújításra fordították, magára a rendezvényre csak szerény 17 milliárdocska jutott. Nem tudom megítélni, hogy a látottakkal arányos-e ez az összeg, ezt manapság mindenki a saját véleménybuborékja szerint ítéli ezt meg, az azonban tagadhatatlan, hogy a végeredmény látványos és aki csak egy kicsit is tud széles látókörrel és nyitottan viszonyulni a rendezvényhez, annak érdekes látnivalót kínál. Ha más nem, szociokultúrális merítésnek mindenképpen kiváló.
A főbejárat épülete kimondottan szép lett.
A rendezvény egyébként inkább kiállítás, mintsem vásár, pontosabban 4 napig Fehova Pluszként is üzemel. Ebbéli funkciója azonban még egy átlagos Fehovának is csak töredéke, tulajdonképpen kevés „vásározó” van, ezen belül is mindössze öt (!!!) horgászati témájú standdal. Természetesen ott van a mindig mindenhol megjelenő Energo Team, de csak negyedakkora egységgel, mint szokott. Biztos ezért szomorkodott Béla bácsi a sarokban… Ott van Móri Pisti Webfishing Centere, valamint Bíró Jani és a Fishing Republic. A békéshalas szekció egyetlen Nash pultra, meg egy etetőhajós csapatra korlátozódik (bár pergető horgászként a szemem itt már szelektíven működik, elnézést, ha valakit kihagytam volna…). Ha ide erőltetjük még a Hírös Yachtot, akkor ki is végeztük a horgászati témát.
Papdi Gyurkával már évek óta hagyomány a hülye kiállítási szelfi
Még jó, hogy a standjukon egészen komoly cuccok is találhatók.
Ezen azért meglepődtem. Tényleg van tömegigény erre a készletre? Ezek szerint....
Viszont megtaláltam az álomautómat, amire gyűjthetek a következő 30 évben...
Szerencsére a vízi élőhelyeket bemutató csarnok ennél jobban sikerült, a fő attrakció egy rekordernek mondott akvárium, ami azonban jóval kevésbé látványos, mint mondjuk a korábbi évek Fehováinak fél falat elfoglaló és magasra, jól látható helyre helyezett akváriuma. Itt derékmagasságban úszkálnak a halak, amelyekhez csak néhány ablakon keresztül lehet hozzáférni, itt pedig áthatolhatatlan falat alkotnak a visító iskoláscsoportok, így, ha valaki nem akar testi erőszakkal érvényt szerezni a kíváncsiságának, akkor esélye sincs elmélyülni a látványban. De csalódásra semmi ok, vigasztalódhatunk purhabból fújt óriásharcsák és vizák látványával. Érdekes egyébként, hogy mennyire felülreprezentált a tokfélék megjelenítése, a műanyag halak fele valamilyen páncélos jószág és az akváriumba is jócskán pakoltak az élő változatból. Bár ennyi lenne természetes vizeinkben!
Itt legalább tényleg tömeg volt
Aki vállalja a könyöklést, ebben a látványban (is) részesülhet.
Akinek nem, annak marad a purhab-harcsa
Valamint az új Alien film forgatásáról kölcsönvett szörnyetegek (viza).
Sokat megtudhatunk arról, hogy is halásztak őseink bombatölcsérekben.
Valamint rég betiltott módszereket is elsajátíthatunk.
Ha öregapám sufniját állítják ki, ott is több relikviát tudtak volna összeszedni...
A marcona arcélű Móri Pisti a pergető medencénél oktatja a jövő megszeppent ifjú horgászait.
Mivel a halas téma egy óra alatt „kivégezhető”, áttértem a vadászati tematikájú részekre, ami azért annak, akit ez (is) érdekel, meglehetősen gazdag és élvezetes látnivalót kínál. Számomra is rezgetett meg a lelkemben régóta meg nem szólaló húrokat, ugyanis gyermekkoromban faltam Gróf Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán vadászkalandjait, amelyekből ténylegesen átsütött a vadászember természetszeretete. Ők ugyan klasszikus trófeavadászok voltak és még a kanyarban sem volt a fenntarthatóság gondolata, mégis megkapó az az érzékenység, szenvedély és szeretet, ahogy írni tudtak a természet harmóniájáról, nem(csak) az ölés szenvedélyéről. Ebben valóban sok tanítható és tanítandó van és a szervezők – nagyon helyesen és szimpatikusan – egy egész csarnokot szenteltek a vadászat kultúrtörténeti bemutatásának.
Nem, ő nem Kojak felügyelő, hanem gyermekkorom hőse, Kittenberger Kálmán...
...és számos lenyűgöző vadászkaland írója, Gróf Széchenyi Zsigmond.
Mondhatni, a Tesztpecablog előfutárai...;)
Számomra egyébként talán ez volt a kiállítás csúcspontja, pláne, hogy megtekinthető a minden általános iskolai történelemkönyvben ott lévő nagyszentmiklósi aranykincs valamint a Seuso kincs két hatalmas darabja is. Ezek egy meglepően egyszerű kis vitrinben, szinte kézzelfoghatóan láthatók. Kifejezetten „erős” élmény ezeket a kultúrtörténetileg kiemelkedő jelentőségű műtárgyakat ilyen közelről csodálni, számomra már önmagában ezért is megérte ellátogatni. Pláne, hogy a csarnokban játékos kedvű művészek által készített, időnként szürreális szoboralkotásokkal is találkozunk, pl. megtekinthetjük Zrínyi vadkan általi lemészároltatásának jelenetét (szerencsére kitömött Zrínyi nélkül), valamint egy óriás Trans Formers vasmedve tombolását. Ez a csarnok összességében talán a legjobban eltalált a „kevesebb több” rendezési elve alapján.
Zrinyi zubbonyán fakan áll :o
Az óriásszalonka és a Transformers medve apokaliptikus párharca
A méltán híres nagyszentmiklósi avar leletegyüttes
Ez a kép minden általános iskolai törikönyvben benne van. Aki nem hiszi, járjon utána!
Pannonia római patríciusainak hagyatéka
Vadászjelenet a Seuso kincs egyik ezüstkorsóján.
Nem úgy a trófeacsarnok, ahol a gigantománia szabad kezet kapott. A falon – egyébként a szemnek kellemesen elrendezve – trófeák ezrei sorakoznak, a csarnok közepén diaporámák (élőképek) tömkelege. Az egész így ahogy van, túl erős, túl zsúfolt inger. A földszinten elhelyezett agancserdő már tök felesleges, diaporámából is elég lett volna kevesebb. Mindegy, érdekes egyébként és gyerekkel itt lehet jól nézegetni a természetes (haha) közegükbe helyezett kitömött állatokat.
Kedvencek temetője
Ez több a soknál...
Sormintának nem gyenge!
Lencsevégre került egy műhód.
A csarnok további részében high tech „fegyverpornó”, valamint a kiállítás messze legbizarrabb része, a taxidermia, avagy a kitömő bajnokság alkotásai láthatók. Érted, KITÖMŐ BAJNOKSÁG!!! Hát, ha van ezen a világon bizarr versengés, abban ez a koncepció biztosan eséllyel indulna. Az hagyján, hogy egyébként vannak tényleg gyönyörűen elkészített és elethűnek látszó állati maradványok, de ezek közül meglehetősen sok, kifejezetten hajmeresztő alkotás is található. Érzésem szerint ez cseppet sem gyerekkompatibilis program, hiszen megcsonkított és egymással összevarrt testű Bambiból pl. éppenséggel elég sok van. Hacsaknem cél a poronty lelkének kifejezett kérgesítése….
A kiállítás mottója: Egy a természettel. :D
Azért ezen jól látszik, hogy profi munka.
Ezt viszont nehezen tudnám elmagyarázni a hároméves lányomnak.
Úgy látszik, vannak más széplelkek is. Avagy ki mer ujjat húzni a kínaiakkal?
Végül szót érdemel a rendezvény azon része, amely miatt „világ” kiállításnak nevezik: egy csarnokban néhány standon néhány ország próbálja népszerűsíteni saját vadászturizmusát. Nos, ez talán a legkevésbé izgalmas rész, bár néhány ország – pl. Románia, Bulgária – azért elég szépen odatette magát. Az emberek itt tényleg csak lézengenek, ez még az iskoláscsoportoknak is dögunalom. Rejtély számomra, hogy pl. a Takarékbank miért vette fel a vadászimidzset, bár a pénz és a vadászat közti összefüggés nem teljesen érthetetlen, mégis furcsa volt ez az kép egy tökidegen tevékenységhez párosítva….
A cuki nyugdíjas pár sem értette ezt a képzettársítást...
Ez az agancs még nekem, vadászatilag laikusnak is brutális volt.
Na, ez volt az a csarnok, ahova még az iskoláscsoportokat sem ette be a fene.
Ha mindezt megtekintettük, nem marad más hátra, mint arcunkba tolni egy szarvasburgert vagy vaddisznókolbászt, esetleg a hagyományos magyar lacikonyha kultúra valamelyik gyöngyszemét. Az illatok ínycsiklandóak, az ételek kevés kivételtől eltekintve elég guszták is, da amikor az árlapra nézünk, „szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”. Az árak egy erős középkategóriás étterem szintjén vannak, ami a műanyagtálcás kiadásban azért már elég durvának mondható. Hallottam pletykákat a pavilonok bérleti díjáról és rezsiköltségéről, így tulajdonképpen minden érthető, de amikor 2 főre itallal, körettel együtt közel egy 10-est kell leszurkolni, akkor azért kevésbé esik jól az étel….
Lacikonyhai klasszikusok némi tuninggal
Ez mondjuk tényleg istenien nézett ki.
A jó hír, hogy végre értelmet nyer a horgászkártya, amivel 50%-os kedvezményre vagyunk jogosultak. Így már elviselhető a belépés költsége, már csak parkolóra, buszjegyre kell költeni, mivel a Hungexpo környéki út teljes hosszában le van zárva a parkolás előtt. Hogy miért, azt nem tudom, állítólag a kiállítás öko jellegét akarják erősíteni, hogy aztán ezzel a „greenwashinggal” próbáljon valamit jóvátenni a rendezőség a több tízezer állattetem szórakozásra való felkínálásából. „Egy a természettel” mondja a szlogen, én azonban fogom a családot a hétvégén és kivonulunk a csodaszép őszi erdőbe, ahol kis szerencsével talán élőben is gyönyörködhetünk őzekben, szarvasokban. Meg amúgy általánosságban a természetben, amelyet -mielőtt elfelejtenénk - az unokáinktól kaptunk kölcsön.
Mi inkább ennél maradunk...
