Az Út lényege az Út maga – Fox Prism X Pike Cast
2021. november 21. írta: Halfdane

Az Út lényege az Út maga – Fox Prism X Pike Cast

Az őszi nagyhalas, nagy csalis csukázásnak különös varázsa van. A természet már a télre készül, de még őriz valamit a nyár bájából. A reggelek már csípősek, a nap sugarai azonban még megmelengetik a testet és a lelket is. A nyár még ott rezeg a sárguló levelek közt, de a szálló ökörnyál félreérthetetlenül jelzi a tél közeledtét. 

003_1.png

Őszi örömök

Amilyen rapszodikus a természet, olyan kiszámíthatatlanok a halak is. Vajon hol lehetnek? A délutánonként még felmelegedő szélvizekben? Vagy már a telelőhelyek felé húzódnak? Kitartanak még a nyári helyeiken, vagy már követik az egyre jobban összeálló keszegrajokat? Az a „játék” igazi lényege, a keresés, a megfejtés, a megtalálás öröme. A zsákmány már csak a koktélcseresznye a habostorta tetején. Ahogy a kétezer évvel ezelőtt élt nagy kínai bölcs, Lao-Ce mondja: az út lényege az út maga. A mi nyugatias célorientáltságunkban ez néha nehezen érthető, mégis érdemes tanulni belőle. 

009_7.jpg

Nem éppen csukás időjárás...

Immáron hagyomány lelkes kis magyar csapatunk részvétele a Liska Kayak Open horgásztalálkozón és versenyen, ahol a cél a Karlskrona Archipelago számos és nagytestű csukájának becserkészése. Az elmúlt években hatalmasakat pecáztunk itt, ugyan a méteres csukák itt sem mindennaposak, ám a derékhad a 3-5 kilós példányokból kerül ki, amelyekből jobb napokon bőven 10 db felett lehet elcsípni egy jó stratégiával. Ez a stratégia pedig a szisztematikus nagycsalis horgászat, ami itthon is egyre népszerűbb. Nem véletlenül, a csukák ösztönébe idehaza is mélyen bele van ivódva a mohóság és a lehűlő vizekben a nagy gumik elképesztő eredményeket tudnak produkálni. 

008_7.jpg

Színek és tükröződések megunhatatlan játéka

Idén a Fox márka egyik olcsóbb szériájából választottam ki a Prism X modell 30-120 grammos modelljét, amelynek az alkarnyi gumik dobálása testhezálló feladat. A nagy csalis csukázás véleményem szerint nem igényli a high tech balankok és drága titán gyűrűk alkalmazását, tulajdonképpen egy a lényeg: a bot bírja a dobás brutális igénybevételét és mindezt vállalható súlyhatáron belül. A lényeg az erő és a súly kényes mátrixa, amit azért annyira nem nagy tudomány eltalálni. Volt már olyan bot a kezemben, ami sárnehéz volt és olyan is, ami megdöbbentően könnyű, de az igazság valahol középen van. A Prism X ebbe pont betalál, különösebb csicsamicsa és hivalkodás nélkül kínál egy használható és vállalható árú nagycsukás botot. 

035_2.jpg

Újabb "medveölőt" teszteltem.

036_2.jpg

A Westin Bullteez már komoly erőt kíván.

A bot amúgy egy elképesztően pofonegyszerű tulajdonságával „vett meg”, mégpedig, hogy a gyártó meglehetősen nagy gyűrűket rakott rá, még a spiccgyűrű is jó széles, így a véletlenül behúzott előke és not a knot kapocs is szinte akadálytalanul csúszik be. Fizikai fájdalmat érzek, ha a spiccgyűrűn csattan a kapocs, hiszen a gyűrűbetét sem sérthetetlen, így igyekszem ezt elkerülni. Persze egy egész napos peca után már el-elbambul az ember, így óhatatlanul megtörténik. Cserébe a gyűrűsor aránylag nehéz, ami ezeknél a botoknál nem baj, talál még kicsit lágyítja is a bottestet. 

037_2.jpg

Masszív, nagy gyűrűk

041_1.jpg

a spiccgyűrű belső átmérője kimondottan nagy.

A lágyság itt persze „babkaró” mércével mérendő, minden esetre egyáltalán nem hiba, ha van a botban némi rugalmasság. Egy süllős botnál a feszesség nagy előny, a csukázásnál, pláne a nagy csalis módszereknél inkább hátrány. Nem mindegy ugyanis, mekkora energiát teszünk a dobásba, mekkora erővel kell suhintani. Egy 100 grammos csalinál piszokul el lehet fáradni az egész napos suhogtatásban, így nagyonis értékelhető, ha ezt a bot amúgy támogatja. Fantasztikus volt korábban a szuperérzékeny, mikrogyűrűs Saxa Shade-del (itt) dobálni, de a mikrogyűrű ebben a szegmensben inkább életérzés-elemnek tekintendő, mintsem szükségszerűségnek. 

040_1.jpg

Terméklogóval összejelölt csatlakozás 

Foxék túl sokat nem szórakoztak a dizájnnal. A vörös-fekete márkaimidzs visszaköszön, van némi karbon, meg díszcsík, de csak szolidan. Ami viszont megint csak apróság, de mégis élményszerűségében meglepett, a nyél kiválóan eltalált hossza és a végén a nagyon kellemesen marokba simuló, vaskos, kicsit domborúra kiképzett alsó nyélrész. Olyan természetességgel csusszan a tenyérbe, olyan magától értetődően markol rá stabilan az ember, hogy akaratlanul is szilárd, határozott a fogás rajta. Apróság, de mégis úgy éreztem, hogy dobásaimat pontosabbá, mozdulataimat összeszedettebbé tette ez. Hogy tudatos tervezői húzás-e, azt nem tudom, de számomra ennek a botnak a legkedvesebb tulajdonsága ez volt. 

038_2.jpg

Vaskos markolat

039_2.jpg

Csúszásmentes végdugó

Természetesen a megszokott módszerek szerint szórtuk a hatalmas csalikat, de valahogy a halak nem akarták az igazságot. Egészen megdöbbentő módon 2 nap peca után hal nélkül voltam, mindössze néhány rontott kapásom volt. A rejtély kulcsa egy olyan körülmény volt, amivel a hazai horgász aligha találkozik, mégpedig, hogy a korábban uralkodó déli szél hatására a tenger sós vize benyomult a lagunákba és a csukákat a 10-20 centis vízbe űzte.

001_1.png

A kajak egyik előnye, hogy a legsekélyebb vízben is elmegy....

Nesze neked nagycsalis peca! Ilyen vízben a bedobott gumi azonnal talajt és hínárt fog, ami lényegében ellehetetleníti a pecát. Jöhettek tehát a topwaterek és a felúszó felszínközeli csalik. A legyes csukapecások ilyenkor dörzsölhetik a tenyerület, a körülmények ennek a módszernek kedveztek igazán, mi azonban erre nem voltunk felkészülve. 

016_7.jpg

Ebben a salátamezőben bujkálnak a finnyás halak.

018_6.jpg

Az eredményes meghorgászása nem kevés kreativitást igényel. 

026_4.jpg

Mutatom, hol a csuka!

A bot elboldogul persze kisebb csalikkal is, mint ahogy Bentleyvel is lehet sittet szállítani. Lehet, de korántsem optimális. A dobósúly alsó határa reális, alatta meghal a bot, élvezhetetlen babkaró egy 10 grammos wobblerhez. De hát ugyebár nem is ez volt a cél. A 18 centis, mintegy 30 grammos Pig Shadet azonban még jól dobta, de ezzel ki is merítettük az élvezhető peca alsó határát, ami a gyári adat szerint 40 gramm. 

011_10.jpg

Voltak napok, amelyek strandidővel örvendeztettek meg. Mondjuk kapás az nem volt

014_9.jpg

Helyette barátságos barátfókákkal incselkedtünk. Dani megpróbálta lenyűgözni :D

Sehogy sem bírtam megbékélni a bokáig érő vízben történő pecával, így elkezdtem kiagyalni, hogy mégis merre menekülhettek a csukák a só elől. Kizárt, hogy ne legyenek védett öblök, ahova az áramlás nem tud benyomulni. Végül találtam egy nádfalat, ami előtt mintegy 2 méteres víz volt., majd a nádtól mintegy 20 méterre egy magas zátony volt, tetején „lábon” álló hínármezővel. A zátony szinte körbeölelte a mély vizet, megvédve azt a benyomuló sós áramlattól. És láss csodát: gyors egymásutánban két csuka igazolta elméletem helyességét. Hagytam is a pályát a versenyre, nem bolygattam tovább, amit meg is hálált a víz, mert az első versenynapon egy jó halat le tudtam szedni onnan és még rontottam kapást is. Örömteli, mégis bosszantó…. 

004_1.png

Hopp, a nyerő pálya beadta!

A másik nyerőnek vált helyen Zoli barátom már korábban akasztott két jó halat, de a hely szinte teljesen a nyílt tengeren volt, a nádfalas pályától mintegy 5 kilométerre. Csónakkal ez pár perc, de kajakkal bizony egy jó óra, pláne erős szembeszélben. Egy életem, egy halálom, meg kellett próbálnom, pláne, hogy a második versenynapon egész délelőtt kapásom sem volt. Feltettem hát mindent egy lapra és nekiindultam a nagy útnak. A feltámadó déli szél nem igért semmi jót, erős áramlatokat hozott létre, így lélekben már elkönyveltem a betlit.

0004.png

A Graff kabát ismét remek társnak bizonyult a felfröccsenő víz és a szél elleni harcban.

A placcon azonban szélcsend fogadott, így jól láthatóvá vált egy helyen a felszínig érő hínármezőben lévő szobányi tiszta rész. A csalimat ide dobtam, majd egy gondolatnyit babráltam kajakkal, mikor a süllyedő műhalat éles koppanással verte telibe egy mohó kroki. Bár minden elmélet így válna valóra! 

0002.png

Nem nagy, de mégis értékes fogásnak bizonyult!

A verseny során mindössze két halat tudtam fogni a mérhető méretből, de az első versenynap eredményei után semmi jóra nem számítottam. De mivel a második versenynapon szinte egyöntetűen betlizett a teljes mezőny, a két halam a 3. helyre katapultált. Hát nem kicsit lepődtem meg! Hozzáteszem, hogy a 2019-es Liskát szintén 2 hallal meg tudtam nyerni, ám akkor az amúgy halas versenynapokon 80 centi volt a minimális mérhető méret, addig az idei versenyen ezt 70-re vitték le a szervezők a nehéz körülmények miatt. 

042_1.jpg

2019 után újra dobogón!

Az igazán értékes nem is ez, hanem a megszerzett tudás és a kőkemény agyalással kikapart eredmény. Hihetetlen sok mozaikkockából kellett összerakni a siker elemeit, rengeteget számított a szél, a hínár minősége, a napsütés intenzitása, és a csukák életfeltételeinek megértése. Én most el tudtam csípni a szálat, amihez öt végighorgászott nap kellett, rengeteg munka, evezés és gondolkodás.

020_7.jpg

A természet sosem giccses!

Rendkívül érdekes volt látni, hogy társaim milyen stratégiával voltak eredményesek és mivel nem. Hihetetlen élvezetes volt összerakni a kis tapasztalatmorzsákat és eljutni egy felderengő, de talán teljes egészében soha meg nem érthető szabályosság felismeréséig. Manapság mindenki azonnali, instant élményeket akar, nem járja végig az utat és nem tesz bele energiát, lavórnyi pergetőtavakon fizet azért az illúzióért, hogy tud horgászni. Ezen persze én is átestem, de egy világ tárult fel előttem, amikor a vad vizeken saját erőből tudtam sikereket elérni. Ennél semmi sem édesebb, semmi nem inspirálóbb. 

007_7.jpg

A pillanat varázsa...

Kedves Olvasó, járd te is az utat! Nem a célban kell elkezdeni, hanem az első lépéssel. Amikor a pillanatnyi boldogságot Facebook és Instagram lájkokban mérik, akkor persze sokkal nehezebb egy buktatókkal teli utat végigjárni, de annál édesebb a cél. És tulajdonképpen a cél is csak délibáb, csak a soha véget nem érő utazás, a soha kis nem bogozható gordiuszi csomó van. És ez így van jól! Aki ezt megérti, azt teszi igazán boldoggá a horgászat.

029_3.jpg

Viszlát Archipelago

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr3416729948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csónakos_Eszti 2021.11.21. 17:54:02

Olykor tényleg jól esik megállni a sok dobósúly és akció között moralizálni picit a horgászat mibenlétéről. Végigülni egy napfelkeltét, miközben a nádfal előtt balinok prüszkölnek, a fonyódi Várhegy fölött átbukik a fény, de nem kézbe venni a botot. Ott kezdődik valami.

migfun 2021.11.22. 09:03:33

Gratulálok!
Mindig jó olvasni a blogot, ez a Út pedig tényleg vezet valahová értő olvasás mellett...

Halfdane 2021.11.22. 10:02:19

@Csónakos_Eszti: A horgászat csak eszköz ahhoz, hogy a természettel együtt "rezgő" harmóniához elvezessen...;)

Halfdane 2021.11.22. 10:03:13

@migfun: Is.... de az Úton járás öröme az, ami igazán fontos! Köszönöm!
süti beállítások módosítása