Süllős sorozat VI. rész.

Bár roppantul szeretek multizni, valamiért a klasszikus süllős gumizást peremfutó orsós felszereléssel művelem szívesebben. Sokat gondolkodtam ennek okán, talán az akasztásnál jobban át tudom vinni a bevágás erejét, az ehhez szükséges mozdulatsorhoz pedig jobban kézre áll. Ennek ellenére rendszeresen megfordulnak a kezemben olyan multis botok, amelyeket az ég is süllőpergetésre szánt, így kikerülhetetlen, hogy a tavaly indult süllős sorozatba ezek is bekerüljenek. 

Nos, ez NEM wobbleres pálca. :)

A Daiwa, vagyis az európai piacra optimalizált almárkája, a Prorex előadásában már megismerkedhetett a kedves Olvasó egy egészen rendkívüli süllőpergető bottal (itt), amelynek talán a legmarkánsabb vonása a szénszálas anyagból készült AGS gyűrűsor volt. Ez a bot megdöbbentő érzékenységről tett tanúbizonyságot, de már akkor is utaltam rá, hogy ez bizony még mindig nem a teteje. Nos mai cikkünk témájául választott Steez bot (STZ722MHRB-AGS-AD) ez a rejtélyes szereplő, ez viszi el nálam a pálmát érzékenység terén. Ezzel ugyan a cikk összes következtetését előre lelőttem, de tartsatok velem, nézzük meg, miért. 

Viszont mindenféle jiggel sírnivalóan jó. 

Az AGS gyűrűsor előnyéről a múltkori cikkben hosszasan értekeztem, most nem fogom szaporítani a szót, a lényeg, hogy a gyűrű így annyira könnyűvé válik, hogy a bottesten átfutó ingereket szinte nem is tompítja, a kézbe érkező jel megdöbbentően erős marad. Mindannyian ismerjük a kérlelhetetlenül durranó süllőkapásokat, de ugyanakkor ismerjük a bizonytalan maszatolásokat, odacsípéseket, megmagyarázhatatlan furcsaságokat is. Nos, minél érzékenyebb egy bot, annál inkább „tisztán látunk” általa, egyre több ingerről tudjuk nagy biztonsággal megmondani, hogy kapásunk volt-e vagy sem. 

Vertikkel is kipróbáltam, de nem, ez nem arra való. Csak a gumi, orrvérzésig!

Sokan mondják, hogy a hal nem nézi sem a márkát, sem az árcédulát. Sőt, ha eszik, akkor mindennel meg lehet fogni. Nos, ez igaz, ha az a hal éppen eszik! Na de hányszor vagyunk úgy a vízparton, hogy nem eszik? Vagy finnyásan csipeget? Ilyenkor jön jól egy minőségi felszerelés által adott érzékenység, aminek az eredménye több megfogott kapás. A hal valóban nem az árcédulát nézi, ám ha a horgászhoz több víz alatti inger jut el, akkor bizony eredményesebbé válik. 

Veszprém felett Armageddon készül.

Talán még ennél is fontosabb, hogy nem csak a kapásokat, de a mederegyenetlenségeket is jobban megmutatja egy érzékeny pálca. Nem csak az akadókat, de a legapróbb buckákat, vagy akár a talaj keménységét is érezzük vele. A süllő köztudottan kedveli a márgás, kemény talajokat, iszapon ritkábban tartózkodik. Egy keresőhorgászatnál nagy jelentősége van annak, hogy a bevontatásnál felfedezzük-e például az iszaptenger közepén lévő keményebb részt, vagy a sík aljzaton a pár centis töréseket, kagyló-, vagy kavicspadokat. 

A Balaton fényei megunhatatlanok.

Nos, a bot ebben minden képzeletet felülmúlóan teljesít, szinte hangszóróként közvetíti az ingereket. Rendkívül érdekes tapasztalat volt, hogy egy balatoni kagylópadon horgászva feltettem egy alapvetően csukázásra szánt 70-es fluorokarbon előkét, hogy megkíméljem magam a kagylók által megsértett zsinór kellemetlen meglepetéseitől. Azt mindig is sejtettem, hogy egy ilyen vastag krimpelt előke nagy kapcsokkal, karabinerekkel nem kívánatos rezgéseket kelt a vízben, de most megbizonyosodtam róla, ráadásul nagyon egyértelműen. Az előke a víz alatt hihetetlen mértékben zenélt!. A szó legszorosabb értelmében zizegett, zümmögött, de sokkal erősebben, mint azt valaha is gondolni mertem volna. A 30-35 méterre lévő 5 grammos fej lekoppanását ezzel a bottal sem lehet érezni, de a süllyedő csali előtt zizegő előkét egyértelműen lehetett. Kizárt dolog, hogy ne zavarná a halat! Hozzáteszem, a hagyományos jigeléshez a 70-es előke azért túlzás, én is csak egy hirtelen ötlettől vezérelve próbáltam ki, de lám, a véletlen milyen hasznos tapasztalatot tud szülni...

Karbon szövet-ség

Ha 30 méteren nem is adja a lekoppanás jelét, de ahogy közeledik a csali, meglehetősen messziről elkezd már érezhetővé válni a finom beülés is. Pláne, ha keményebb aljzatra ül a csali. Kagylópadok esetén ez már mintegy 20 méter volt, homokos aljzat esetén kb. 15 méteren volt egyértelmű a jel. Ezeket a távokat értelemszerűen nem mértem le, csak becsültem. Hozzáteszem azt is, hogy egy 7-28 grammos botról beszélünk, tehát nem a legfinomabb UL pálcáról, ami teljesen másként viselkedik. Mindent a helyén kell kezelni! Azt viszont teljesen egyértelműen ki merem jelenteni, hogy a kategóriájában semmilyen botnál nem éreztem ilyen messziről a csalit, magasan múlt felül bármit, amit eddig próbáltam. Ebben pedig az AGS gyűrűsor szerepét vélem a döntőnek, ráadásul ugyebár egy casting boton ezek kisebbek, így még a spinning AGS-hez képest is könnyebbek. 

Talán az illusztrálja mindezt legjobban, hogy kénytelen voltam többször is alaposan kinevetni saját magamat. Ugyebár gumizásnál az ember agya, keze ki van élezve a legkisebb maszatolásokra, csipkedésre, próbálja a másodperc töredéke alatt osztályozni, hogy ez vajon kapás, vagy egy felakadó hínárszálacska, levélke. Be kell vágnom, vagy ott kell még hagynom a csalit? Nos, volt, hogy az első emelésre már kapást vizionáltam és olyat becsűrtem, hogy ihaj! Persze luft volt. Előbb mérgelődtem, aztán leesett a tantusz: abból a távból még nem vártam a beülő csalitól jelet, az érkező jelet pedig nem a lekoppanásnak, hanem finom odanyúlásnak osztályozta az agyam. Az 3. ilyen után már mosolyogtam magamon, de még jobban mosolyogtam azon, hogy micsoda kincs van a kezemben. Hiába, ezt is meg kell szokni...:D

Dunai sodrásban tartok egy wobblert. A spicc észre sem veszi. 

Ez a bot a Prorex-szel ellentétben semmilyen tűspiccet nem tartalmaz, klasszikus csőspicces karakter olyan feszességgel, ami szintén igen ritka a piacon. A spiccben is nagyon komoly erőtartalék van, így gyakorlatilag bármekkora süllő megakasztásához elég kraftot és átütő erőt érzek benne. Mindent elkövettem, hogy egy nagy sárkánnyal teszteljem, de sajnos nem volt szerencsém, csak kisebb tüskések tiszteltek meg. A legnagyobb süllőm ráadásul wobblerre jött, miután Marcell cimborámnak többször volt kapása húzott gumira, én feltettem egy mélyretörő wobbit, amire egy olyan vállsajdító, durrantós kapást kaptam, ami minden süllőhorgász álma. Vizionáltam is egy pillanatra egy igazi „big mama”-t, de sajnos csak egy vehemens ifjonc érkezett. Hát ilyen ez a horgásszerencse. 

A merevség a jig beütésénél előny, a fárasztásnál hátrány. Ez a bot nagyon igényli a gyors, agresszív fárasztás, a zsinór egy pillanatra sem lazulhat, mert a hal könnyen leveri magát. Szokni kell ezt is. Nem hinném hogy nagyot tévedek azzal a kijelentéssel, hogy ezt a botot feketesügerekre tervezték, amiket - szerintem mindenki látott már ilyen videókat - többnyire igen agresszívan fárasztanak. Ha valaki a kíméletes, sétáltatós fárasztást kedveli, annak egy lágyabb bot való inkább.

A dobás sem a legkönnyebb ezzel a bottal, kifejezetten agresszív, robbanékony suhintásokat igényel. Nyílt terepen ezzel nincs gond, egy bokrok közt bújkálós parti pecára azonban válasszunk mást. Hozzáteszem, hogy a boton szolgálatot teljesítő Steez SV TW orsó a túlhúzott dobások gubancveszélyes helyzeteit elég hatékonyan védte ki, de az SV dobos tapasztalataimat majd egy külön cikkben olvashatjátok. Minden esetre ez a bot jó tesztalany volt hozzá, mert bizony bujkáltam vele a dunaparti bokrok között is...

A szükség szülte csak a wobblerezést, de bejött. 

A Steez termékvonal a Daiwa (egyik) zászlóshajója. Korábban a Steez címkével ellátott botok az 500-700 dolláros kategóriában mozogtak, ám az utóbbi években a Daiwa kicsit lejjebb pozicionálta árban ezt a termékkört, legalábbis az európai piacon. A minőség nem csökkent, ám a botok kinézete kicsit puritánabbá vált. Ezt önmagában nem sajnálom, azt azonban igen, hogy a Daiwa ennél a termékvonalnál elhagyta a korábban használt (és kilométerekről felismerhető) szupersüllyesztett orsótartót. Nem vált a bot érezhetően kényelmetlenebbé, pláne nem a rajta csücsülő Steez SV TW orsóval együtt, ám sajnálom, hogy kikoptattak egy ilyen jellemző dizájnelemet. Halkan megjegyzem, hogy a jelenleg is kapható amerikai piacos Steezeknél meghagyták. Mondjuk azok meg még mindig 5-600 dollárba kerülnek. 

Jiggel az igazi.

Azt azért szögezzük le, hogy a klasszikus multis pecát nem süllőhorgászok találták ki és nem süllőhorgászoknak. A fő alkalmazási területe a nagycsalis csukázás, a feketesügerezés, esetleg harcsázás. (Vagy az UL szegmens, de azt most szándékosan nem keverném ide, mert szétfeszítjük e cikk kereteit) A gyártók főleg ezekre terveznek és erre gyártanak felszerelést. Természetesen ezek remekül alkalmazhatók más módszereknél is, így süllőzésre is, de korántsem minden multis bot viselkedik jól a klasszikus jigelésnél. 

Ezt a botot azonban remek süllős, gumis pálcának tartom, amiben az érzékenysége a domináns tényező. Emellett annyira szélsőségesen feszes, hogy szerintem bőven megállja a helyét a nagy süllők csontos szája ellenében is. Wobblerezni vannak sokkal célszerűbb pecák, jigezni viszont egészen kitűnő. Aki multival süllőzik, azoknak ez a bot kincset ér. 

És elhajózunk a naplementében...