Az utóbbi évek Shimano multiorsói szinte minden esetben nagyot durrantak a piacon. Kétségkívül sikerszéria lett a Metanium, ami japán belpiacos modellből vált „világmodellé”, vagy a Calcutta Conquest BFS, amely a piacon szinte egyedülállóként vitte le a hengermultit a BFS szintre. Nem csoda, az Abu 70-es években gyártott 2500-as Ambassadeur hengerkéi elképesztő reneszánszukat élik, a Shimi meg szépen meglovagolta ezt a trendet egy csúcsminőségű, de modern orsóval. Csak azt tudnám, hogy a Daiwánál miért alszanak….

Ez a fogás a legemlékezetesebb az összes bantamos halam közül.

A Bantam orsó hasonlóképpen nagy gurítás lett, meglehetős visszhangot vert a megjelenése a piacon. Nem véletlen, hiszen a cég első baitcasting orsója is erre a névre hallgatott. 1977-ben jelent meg az első Bantam 100-as modell, amelyet az évek során ciklikusan követett számos utóda. Sejthető, hogy a cég életében milyen fontosságú egy ilyen esemény, az ikonikus modell nem lehet fércmunka. 

AZ ős Bantam. (Forrás: Ebay)

De mi is teszi különlegessé ezt az orsót? Képen látva mindössze az utóbbi évekhez képest igen szögletes, robusztus, agresszív dizájnja tűnik fel. A közelmúlt lágy vonalait (ld. különösen a 2013-as Metanium széria hihetetlen elegáns dizájnját) egy meghökkentően férfias megjelenés váltotta fel. Sőt egyenesen retrós, kicsit a 70-es, 80-as évek mai szemmel némileg esetlen, durva vonalait idézi gyönyörű modern átértelmezésében. Minden eleméből süt a fémmegmunkálás minősége, a technikai precizitás. A legnagyobb meglepetés azonban akkor éri a vásárlót amikor kézbe veszi: ez az orsó megdöbbentően kicsi! 

Méltó a nagy elődhöz.

Nem kevesebbet tett a Shimano, minthogy megalkotta a világ első lapos testbe zárt hengermultiját. Ez ellentmondásnak tűnik, mégis ez jutott eszembe akkor, amikor először megfogtam. Az utóbbi évek nyújtott dizájnja után az orsóház nagyon rövid, kb. úgy viszonyul az elődeihez, mint egy mopsz egy tacskóhoz. A fogása ezáltal teljesen hengerszerű. Évek óta a kedvenc orsóm a 101-es Calcutta, aminek szuper-ergonomikus kialakítása a megjelenésekor szintén nagy szenzáció volt. A Bantam még ennél is ergonomikusabb, az orsó dobját a lapos multiknál ismert módon leültették, és a házat a lehető legkisebbre farigcsálták, megőrizve ugyanakkor a hengerekre jellemző masszív, erőt sugárzó érzést. 

Gunsmoke színek. Mennyivel ízlésesebb mint a fuxos Antares....

Hogy mindennek mi értelme van? Nyilván, hogy Shimanoék pénzt keressenek, de vajon mi, horgászok mennyivel vagyunk vele előrébb? Bevallom, ezt magamnak sem sikerült minden kétséget kizáróan megfejtenem azon kívül, hogy elképesztően jó érzés vele horgászni. Érdekes módon ez a kialakítás komoly kritikákat is szült: mégpedig, hogy a zsinórvezető szem nagyon közel került a dobhoz, ezáltal egyesek szerint visszafogja a dobástávot. Ha belegondolunk pl. a Daiwa T-wing innovációjába (ill. e mögötte húzódó fizikába, amelyet itt elemeztem), vagy abba, hogy a Shimano is inkább messzebbre igyekezett vinni és kúpossá alakítani a zsinórvezető szemet, akkor ez a megoldás valóban okot adhat a kritikákra. Én azonban úgy gondolom, hogy ezt a Shimi bevállalta. Lehet, hogy ez a kialakítás valóban visszafog valamennyit a dobástávon, ám az átlagos horgászt ez vajmi kevéssé érdekli. Engem se, mert amit kell, azt aggály nélkül tudja. Ne feledjük, hogy ezek az orsók nem a magyar balinhorgászoknak, hanem az amerikai és japán feketesügereseknek készülnek, ahol nem követelmény a csali Föld körüli pályára állítása, ezzel szemben sokkal fontosabb a precíz, megbízható működés és a pontosság. Akinek nagy távdobás kell, az vegyen erre való orsót! Vagy spinningezzen!

Némi retrós beütésű dizájn, de határozottan jól áll neki!

A Bantamban lényegében nincs semmi forradalmi újítás. Ez az orsó nem az innovatív technológiával hódít, hanem az életérzéssel. Maga a hipermodern technológiába bújtatott élő történelem. Ez az orsó nem brillíroz, de ijesztően közel áll a tökéleteshez. Nem a Daiwa határfeszegetése, hanem a bevált dolgok tökéletesítése. Egy ikon, aminek nem kell megfelelnie, hanem kívül áll minden kategórián. Sőt maga az önálló kategória. Tojás, avagy henger? Kit érdekel? Ezt az orsót azoknak gyártották, akik képesek szerelemre gyúlni egy tárgy iránt és maga a birtoklása okoz örömöt! 

Alig laposabb, mint egy henger.

Kevésbé lírai lelkű olvasóim most csapják le a telefont/monitort, hogy akkor ez az egész mire jó? Olvassatok tovább, különben sose tudjátok meg…;) 

Mindene masszív. Jól látszik a dobhoz közeli zsinórvezető. 

Abszolút meghatározó a használatot tekintve az orsó mérete, amely, mint mondottam, nagyon kicsi. Hajlamos lenne a horgász BFS orsóként tekinteni rá, holott nagyon nem az. Ez bizony egy általános célú orsó, dobkapacitása 151-es méretnek (10 librás )PE 06) zsinórból megy fel rá 120 yard, ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy kb. 12-esből meg fel rá kicsivel több, mint 100 méter) felel meg, és a dobja sem sekély, csapágyai normál acélcsapágyak. Nyilván aki akarja, felpimpelheti, bár én személy szerint egy UL multis boton elvárom a létező legkisebb súlyt, bármennyire is jó egy orsó. Ez az orsó márpedig 220 gramm, ami az Aldebaran 135 grammjához képest sárnehéz. Nem hiába, ez az orsó tiszta fém, fogaskerekei sárgarézből és nem alumíniumból készültek. Ugyanebben a méretben egy Meta csak 170 gramm, a különbség leginkább a műanyag deckni meg az alu fogaskerékből adódik. Sem súlyánál, sem tulajdonságainál fogva ez az orsó nem kiscsalis orsó. Zavarbaejtő is a kis mérethez társuló súly, ránézésre nem ezt várná az ember...

 Tényleg hihetetlenül kicsi. Cserébe jó nehéz.

Hiába nem kiscsalis, az 5 grammos kis crankekkel már elég jól elboldogul gyári felszereltség mellett is, de manapság kicsit meghülyült a világ és csak a 2 grammal lehet vagánykodni. Ez az orsó ebben nem versenyképes, ellenben nem kell kétségbe esni akkor sem, ha egy dunai süllőzéshez fel kell rakni a 30 grammos fejet, vagy akár még nagyobbat. Meglepően stabil, szilárd érzést kelt ilyen terhelés mellett is, a tiszta fém ház merevsége ezt lehetővé teszi. Az általam használt konkrét modell, az XG verzió azonban ehhez kissé gyors, 8.1:1-es áttételével számomra kicsit erőlködős volt ilyen csalikat húzni. Nem is ehhez lett tervezve, csak eseti kikacsintás volt részemről egy ilyen próbálkozás. Viszont normál crankekkel, vagy akár spinnerbaitekkel is használgató az orsó, méretét meghazudtoló erő van benne. Pláne, hogy feltettem rá egy 120 mm-es tuning hajtókart, ami által megszűnt minden erőlködés zárójelbe került. Az XG verzió szinte könyörög a hosszabb hajtókarért!

Daiwa Shimi két jóbarát! A kis lyukon át távozik a gépházból az esetlegesen bekerülő víz.

Nem igazán szeretem a nagy áttételű multikat, ám megvan az előnyük is. Ha pl. keskeny parti kapás-zónát vagy adott helyet, akadót, műtárgyat horgászunk, akkor a kapászónában tudunk lassan tekerni, ellenben, ha kiér a csali onnan, gyorsan visszacsévélhetjük és újra dobhatunk. Mindenki ismeri a fekás versenyzők géppuskaszerű dobásait stégek alá, vagy partszélbe, elég csak 2-3 méteren lassan, türelemmel vezetni a csalit, utána lehet észvesztve „betépni” és újra dobni. Szerintem ideális békás orsó, egy Basiriskyvel iszonyú hatékonyan le lehet horgászni vele egy partszéli nádast. Balinosok számára is jó opció a gyors áttétel, bár ennél a pecánál a dobástáv is fontos, de csónakból part felé wobblerezve kiváló célszerszámot kapunk. 

Tényleg megdöbbentően apró

Az orsó SVS Infinity dobófékkel rendelkezik, ami annak idején a Shimano válasza volt a Daiwa kívülről állítható mágnesfékeire. Számomra a VBS fékrendszer volt a multis törzsfejlődés csúcsa a maga pofonegyszerű elvével, az SVS-t már a divathullám és a vásárlói elvárások szülték, túl sokat nem tesz hozzá a funkcionalitáshoz, de tény, hogy mára már ez a megoldás egy igen finoman szabályozható, kiérlelt megoldássá vált. Amikor a 2013-as a Metanium megjelent, a VBS-hez képest túl érzékenynek, túl "hisztisnek", a finomhangolásra túlságosan is érzékenynek találtam a fékét. Aztán megszoktam. Nyilván e megszokás is közrejátszik benne, hogy ezzel az orsóval egyetlen gubancot sem dobtam, de valahogy itt nem érzem a túlérzékenységet. Ma már a „hülyebiztos” rendszerek a menők (lásd DC és a Daiwa SV), ez még nem az, de közel van hozzá. A rendszer másik előnye a szokatlanul nagy állítótárcsa, ami sokkal kézre állóbb, mint a korábbi évek apró kis szabályozó kerekei. 

A zebracsíkozás nem Győzike-dizájn, hanem a pixelek játéka. Természetesen ez egy homogén felület.

Érdekessége az orsónak a dobófék házát optikailag is kiemelő hatalmas kerek oldalsó platni, ami igen meghatározó látványelem. A kerek rész tulajdonképpen az orsóházba „becuppanó” kupak, ami egy igen elmés mechanikával záródik, e mechanika elemei pedig rendkívül szépen tervezettek és kivitelezettek. Mindez gyönyörűen forgácsolt alumíniumból. A kupak rendkívül precízen illeszkedik a házba, hála a tökéletes méretezésnek és a meglehetősen szorosan záró gumitömítésnek. Kifejezetten nehéz kivenni a helyéről, ahogy magát a dobot is. Az egész orsóra jellemző a kiemelkedő pontosság, a teljes kotyogás- és holtjátékmentesség. Olyan szinten tökéletes az orsó összeszerelése, hogy szinte egy testből kifaragottnak tűnik. Használom, és még szeretem is jónéhány aliexpresses orsómat, de ezt a tökéletességet még csak meg sem közelítik. 

Egyaránt használtam folyami gumizásra....

Ha belenézünk az orsóba, azért találunk pár műanyag alkatrészt, de ezek a „szokásos” dolgok, távtartók, alátétek, néhány minimális terhelést viselő fogaskerék a terelőszem mechanikájában, amelyeket felesleges fémből készíteni. A csigatengely perselyét műanyagról csapágyra cserélheti, akinek van pimpelési ingerenciája, ám az átlag felhasználó valószínűleg sosem érzi majd ennek szükségét. Hasonló tuningolási lehetőség a fék, mivel a gyári féklamellák nem a lehetséges súrlódási felületet töltik ki, ezek mérete szükség esetén nagyobbra barkácsolható. Bár nem tudom, hogy egy ilyen mini orsónál erre lehet-e valaha is szükség, a gyári adat 4.5 kiló, ami harcsázni is bőven elegendő. 

...és light wobblerezésre.

Ennek legjobb példája volt, hogy elvittem magammal az orsót egy tavaszi domolykózásra. Gyors vízben nagy ellenállású crankeket húzni nem éppen 8,1:1-es áttételű orsó való, ugyanakkor jó teszt volt ez a fent már sokat dicsért szilárdságnak. Többnyire a Lurefans CC50 csaliját dobáltam vele, amely viszonylag súlyos (7 gramm) és aránylag nagy is az ellenállása is van, ám gyors süllyedésével aránylag az ébredező domik szája elé juttatható. Az orsót a nem túl magas presztízsű, mégis imádott Kingdom Lurestorm botomra (lásd itt.) tettem, amivel semmilyen szinten nem volt összhangban, de mégis a hely és a módszer ezt a botot követelte meg, ugyanis az akadók és partszélek pontos megdobásához számomra a lágy bot nélkülözhetetlen. 

Nagyon jól áll a gyors orsónak ez a 120 mm-es power handle (Gomexus), ami egyrészt észrevehetetlenné teszi a gyors orsón a csali ellenállást, másrészt brutálisan néz ki.

A csalit egy bokor alatt hömpölygő meglassuló részre dobtam és egy gondolatnyit kivártam, míg a csali a kívánt mélységbe süllyedt. A megindítás után éreztem, hogy wobblerem meg-megüti a talajt, majd egyszer csak a törésről eltávolodva a gyors és a lassú víz határán iszonyatos erejű rávágást kaptam. El sem lehetett volna rontani. Botom – ami a sodráshoz amúgyis alulméretezett volt a maga taknyos 2-10 grammjával – perecben, konkrétan közöm nem volt a halhoz. És itt jutott szerephez az orsó fékje, ami ennél a halnál többet dolgozott, mint az összes téli süllőmnél együttvéve. A mélyben egy őserő védekezett, a sodrás pedig neki dolgozott. 

Jó hal a horgon!

Egy pillanatra még az is átfutott az agyamon, hogy márnát akasztottam, mert bizony a hal többször is simán letépett az orsóról 5-6 métereket és nemigen tudtam elemelni a fenékről. Végül azért szépen felcsalogattam, a felszín alatt pedig egy számomra megdöbbentő méretű domolykó pikkelyein csillant meg a bágyadt tavaszi napsugár. Láttam már közelről nagy domit, fogtam is néhány jó halat, de ez más kávéház volt. Végül sikeresen szákba tereltem, Dani barátom pedig lőtt pár fotót abban a 3 másodpercben amíg ki nem ugrott a kezemből. Mérni így nem sikerült, találgatni meg minek... de Horváth „Pac-man Man” Feri szavaival élve: igazi őstelénydisznó. 

Itt látszik igazán a méret....

Nem kevesebbet állítok, mint hogy a Bantammal a Shimano szintet lépett (és hol van még a Meta 2020 és az Antares tesztje….). Eddig is az élvonalat képviselték, de itt most szubjektív minőségérzetben sikerült még egy nagyságrendet ugrani. Nem tudom hova lehet innen fejlődni, ezt egyelőre elképzelni sem tudom. Mégis van bennem egy kényelmetlen érzés: fél év használat után sem jöttem rá, hogy ez az orsó tulajdonképpen mire is való. Nagy csalis alkalmazásokhoz kicsi, kiscsalizni nagy. BFS-re nehéz, swimbaitezni könnyű. Távdobáshoz meg – akárki akármit is mond – nem a multi való. A 8,1:1-es áttét jelentősen szűkíti az alkalmazási körét, egy normál (6,2:1) és HG (7,1:1) modell lényegesen sokoldalúbb, de ha valamely orsónál van létjogosultsága a nagy áttétnek, akkor ez a szuperszilárd vázba préselt kis erőmű az. 

Östelénydisznó. Mármint a hal :)

Ez az orsó nem más, mint egy luxuskivitelű mini tank. Egy Curadonál nincs ilyen dilemma, az mindenre használható, de vajon miért költsek kétszer annyit egy Bantamra, ami ugyanazt tudja, csak kisebb házban? A következtetést tulajdonképpen már az elején is levontam, ez egy reprezentációs termék, amivel a Shimano kijelöli a maga piaci pozícióját, megmutatja, hogy ki a legény a gáton. 

Azért néhány szép sücit is elkaptam vele a télen...

A kitartó olvasó jutalmat érdemel, megtudhatja mire is jó ez az orsó. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik mindent egy tekerővel akarnak megoldani 5 és 50 gramm között. Na jó, az 50 talán túlzás, de kivételesen akár ezt is elbírja. Kiváló választás azoknak, akik már beleszerettek a multizásba, de nem akarnak nagy mennyiségű orsót tartani, kell egy jó „mindenes”. Remek és minőségi megoldás a kis termetű, kicsi kezű horgászoknak, akik nem akarnak lemondani a hengermultik jelentette szilárdságról. Különösen ajánlom hölgyhorgászoknak, akik kecses kacsóiba nem fér el egy tepsi méretű orsó. Ajánlom azoknak, akik szeretik a csúcsminőséget, de szűkös a büdzsé, mert ez az orsó szinte mindenre jó (áttét függvényében) és megadja a csúcsminőség életérzését. Azt hiszem, ezt mondják jó ár érték aránynak...

Most már a Daiwának van feladva a lecke, hogy meglepjen az új Zilcsivel. Dolgozom az ügyön….;)