Az idei süllőszezont minden eddiginél aktívabbra terveztem, ám a Duna és a Tisza vízállása szinte a teljes januárt és februárt keresztülhúzta. Több cikkel is félkész vagyok, ezek még nem alkalmasak a véglegesítésre, így aztán most kénytelen vagyok egy kissé „felvizezett” anyaggal jelentkezni. Cserébe a nyári Balatonon készült tájképek szívmelengetőek és a tél végi depresszió és a tavaszi fáradtság közt félúton jól esik ezeket nézegetni. Mellé meg olvasni valami kis „limonádét”. 

Rendszeres olvasóim tudják, hogy régóta és rendszeresen szemlézem a kínai márkák Aliexpressen elérhető kínálatát, elsősorban azért, mert alapvetően ezek azok a termékek, amik ilyen vagy olyan formában gyakran megérkeznek egy-egy nevesebb márka kínálatába is. Ne legyenek illúziók, a márkás felszerelések túlnyomó többsége bérgyártott termék, amivel nincs is semmi baj, manapság balgaság azt hinni, hogy egy terméket tokkal-vonóval saját gyárakban állítanak elő. Ott jön azonban az izgalmas rész, amikor este leáll a gépsor, akkor éjjel szorgos kis kezek az ellesett technológia felhasználásával elkezdenek saját fejük után menve termékeket gyártani és tervezni. Nos, az ilyenkor létrejövő termékek vagy frankensteini szörnyszülöttek, vagy néha furcsa, de mégis meglepően jól használható dolgok. Hoztam nektek két roppant szokatlan botot, nézzük meg együtt, hogy a Szépséggel vagy a Szörnyeteggel állunk szemben. 

Az ilyen termékekkel szerzett tapasztalat egyrészt érdekes, másrészt roppant hasznos is, hiszen megmutatja, hogy mennyire nem egyszerű dolog a terméktervezés, mennyire szükség van arra, hogy a gyártási folyamat mögött ott legyenek azok a szakemberek, akik megmondják, mi mehet sorozatgyártásba és mi egy használhatatlan szemét. A neves márkák mögött azért többnyire ott van ez a szakértelem, tehát a Kínában bérgyártott termékei mellett megfizetjük azt is, hogy ők legalább tudták mit kell legyártatni. Nem feltétlenül kidobott pénz ez, sőt! Mai cikkemben két remek példáját mutatom be ennek. 

Az UL multizás régi szenvedélyem, vallom, hogy pl. a partdobálós wobblerezés egyik legjobb, legélvezetesebb módszere ez. Ráadásul én magam nagyságrendekkel pontosabban is dobok, mint spinninggel, így az eredményességemre is jótékony hatással van. Rengeteg botot rendeltem be az elmúlt években ebből a kategóriából, egy részükről születtek is tesztek (pl. itt és itt), egy részüket nem tartottam erre érdemesnek. A most bemutatott két bot egyike sem bírna el egy önálló cikket, ellenben mindkettőnek van olyan tulajdonsága, amely miatt nagyonis érdemes róluk pár szót ejteni. Nézzük, mik is ezek! 

Az első pálca a Kingdom márka nevenincs darabja, bár egy hasonló új modell nemrég kijött Silver Needle II néven. Ez lenne a Silver Needle I? A leírásban nem szerepel, de fogjuk rá…. Az ezüstösség megvan, az egész blank azt az igazi kissé gyöngyházas, kissé fuxos hatású ezüst színt hordozza, amit kályhaezüstként szoktunk emlegetni. Ízlés dolga, hogy ez tetszik-e valakinek, vagy sem, nekem nem annyira, minden esetre feltűnő és egyedi. A lényeg azonban nem ez. 

Magyarországon a bot „jóságának” szinte szinonimája annak „gyorsasága”. Ezeket a kifejezéseket azonban számtalanszor rosszul használják. A gyors (fast) bot azt jelenti, hogy spiccakciós. A feszes szó azt jelenti, hogy egy rázás után gyorsan áll vissza a kiindulási helyzetbe, nem lityeg-lötyög. Vannak módszerek, amihez a gyors és feszes bot jó, de vannak olyanok is, amihez nem jó, sőt inkább lágy, teli akciós botok illenek. Még a profik között is sokszor látom a félrehúzott szájakat az utóbbi típusú botok kézbe vételekor, pedig ha tudnák, milyen szuper cuccok vannak a berögződött megszokásokon túllépve…. A tesztelt modell az ultralight verzió a maga 0,5-6 grammjával és 192 centijével, de létezik belőle ML és L verzió is. 

Az UL modell páros lábbal rúgja fel az összes sztereotípiát! Akciója gyors, tehát spicces, feszesnek azonban csak erős túlzással nevezhető. A bot spicce valami hihetetlenül lágy, lényegében csomót lehet rá kötni, látszik is a lenti képen, hogy 180 fokban visszahajtottam és egy csepp kétségem sem volt afelől, hogy nem fog eltörni. Aztán egy 40-50 centi után a blank annyira felkeményedik, hogy teljesen aránytalanul erős lesz, drasztikusan változik a hajlásgörbe. Ez bizonyos értelemben hasznos, hiszen akár komolyabb halat is kibír így a bot, minden esetre igen szokatlan ez a hirtelen nagy változás. Nagyon apró csalikkal nagyobb testű (1-2 kilós) halakra folytatott horgászathoz tartom jól passzíthatónak ezt a karaktert. 

Bevallom, nekem ez a bot nem nőtt a szívemhez. Ennek oka pedig leginkább a dobásnál tapasztalható viselkedése. A spicc ugyanis teljesen külön életet él, szinte kontrollálhatatlan táncot lejt, pláne az erősebb dobásoknál. A zsinórt ezáltal ide-oda rángatja, a dobás pontatlan lesz, a gubanc pedig gyakori. Olyan, mint a szófogadatlan gyerek, akit akárhogy próbálsz megrendszabályozni, annál erősebben ellenáll, hisztizik, és minden szülői tekintélyt porba gyaláz. Itt is ezt éreztem: szinte hozzá kellett alázkodnom a rakoncátlan spicchez, hogy elfogadható dobástávot és pontosságot tudjak vele elérni. 

Ha nem suhogtatunk, hanem parányi csalikat pöcögtetünk kis távra, lágy mozdulatokkal, úgy egészen használható. Egy balatoni kikötői sügerezéshez ez a pálca nagyonis alkalmas, hiszen az apró csalikkal nem kell nagyokat dobni, a finom spicc pedig igen jól jelzi a kapást. Jigre, vagy különösen finom dropshotra ez egy jó pálca. De lényegében csak erre. A spicc rakoncátlansága különösen a kis csalik suhogtatós, agresszív dobásánál okos komoly gondokat, ezt a pecát lényegében el kell vele felejteni. 5 gramm felett kezd el használhatóvá válni a bot, ez a súly már kellően gyorsan szalad le és húzza ki a zsinórt ahhoz, hogy ne gubancolódjon olyan könnyen. Érdekes, hogy a „Micro Expert” modellnév alapján nyilvánvalóan kis csalikhoz tervezték, ezzel szemben pont a kis csaliknál okoz a legtöbb gondot. 

Véleményem szerint ez a bot egy tipikus tervezési zsákutca. Igazán semmire sem jó, nagyon erőlködni kell, hogy az ember megtalálja hozzá az optimális felhasználási területet. Ha valaki hozzászokik ehhez a szokatlan viselkedéshez, akkor bizonyos helyezetekben a finom spicc komoly fegyver lehet. Spinning verzióban sajnos nem volt módom kipróbálni, ellenben a leírt karakter a dobás eltérő dinamikája miatt sokkal kevésbé lehet problémás. Sőt azt gondolom, hogy a spinning modell akár még egy különleges, jól használható bot is lehet.

***

Másik delikvensünk szintén egy casting bot, mégpedig a nem túl ismert Seekbass márka egyik ultralight, mindössze 3 grammos modellje. A bot specialitása, hogy a teljes spicctag tömör, vagyis lényegében egy nyéltagot és egy extrém hosszú tűspiccet kapunk. 

Látszólag a két bot akár hasonló is lehetne, de mégsem az. Ennek oka, hogy a Seekbass spicctagja egyáltalán nem taknyos. Feszesnek sem nevezném, de pont annyira lötyögős, hogy a bot egységesen viselkedik, a felső és az alsó tag szerves egységet alkot. Ez a bot ezért aztán sokkal jobban is dob, sőt tulajdonképpen ez az a bot, ami igazán alkalmas a castingos grammhuszárok, ikrahorgász licitbajnokok (hahaha) hősködéséhez. Pontosan ez a bot kell a 2 grammos csalikhoz: egy csuklómozdulattal tálalni tudjuk a pici wobblert a domiknak a zsombék mellé. Elképesztően fílinges pálca, új értelmet nyer vele a kiscsalis horgászat. 

És ezen a ponton nagyjából meg is állt a tudománya. Az, hogy halat fogjunk vele, pusztán a szerencsén múlik, mert a bevágásba olyat nyúlik a spicc, hogy gyakorlatilag csak az önakasztásban bízhatunk. Úgy egyébként elképesztően jó vele dobálni, a hidrogénszőke japán kult-horgász, Mr. Saito kunsztjait megszégyenítő trükköket lehet vele bemutatni. De amikor a tavaszi domolykók nyomában a Sióban gázolva 6 db csukából egyet sem fogok meg, akkor bizony legszívesebben a partszéli gazba katapultálnám…. 

A bot 17 azaz TIZENHÉT dollárba kerül. Ennek ellenére nem gagyi építés, még a maga módján talán még szépnek is mondható, az egykezes EVA nyél telkesen korrekt, nem lehet belekötni. Nagyon igényli a jó orsót, a 2012-es szupertuningolt Aldebaranommal egészen kezes báránynak bizonyult, gyengébb minőségű kiscsalis kínai multikkal korántsem volt vele stresszmentes a peca. Remek gázolós bot, hihetetlenül élvezetes vele az apró csalikat a bokrok és zsombékok alá dobálni, de a tömör felső tag nyúlóssága miatt inkább csak kisebb domik, jászok horgászatára alkalmas. Érdekes lehet vele kisebb pisztrángot fogni, mert bár kemény a szájuk, de az őrült vergődésüket ezzel a bottal jól lehetne kezelni.

***

Hogy mi a tanulság? Kínai barátaink rendületlenül kísérleteznek, aminek néha van jó eredménye is, pl. a kedvenc kiscsalis botom (itt) is egy ilyen szörnyszülött, aminél a sok elcseszett vonás végül egy nagyon jó funkcionalitássá állt össze. Ugyanakkor egy jó termékhez nem elég egy gépsor, amin le lehet gyártani, egy jó terméket bizony meg kell tervezni! A kínai márkák két kézzel kapkodnak a tapasztalt mérnökök után, egy Kuying, vagy pláne egy Hearty Rise mögött érezhetően nagyon komoly szellemi tőke és tapasztalat van ma már. A kis márkák modelljeivel meg lehet kísérletezni, de ne csodálkozzunk, ha néha egészen elképesztő dolgok buggyannak fel az Aliexpress bugyraiból… Legyen egy termék bármilyen szörnyszülött is, végső soron mindenhez lehet társítani valami olyan funkciót, amiben jól működik. A baj csak az, hogy szűk felhasználási körű, egyfunkciós bottal maximum az igazi specialisták, vagy a műkedvelők szórakoznak, a többséget (aki nem ilyen marha) ez hidegen hagyja…. :D